NARCISSUS

 "Szólt, s valamint eszelős, sietett ugyanahhoz az archoz,

könnye zavart habokat, s miután megrezzen a vízszín,

 hull a homályba a kép. .."

 (Ovidius)

GÁBOR GYÖRGY

(facebook; 2017. október 2.)

Van véleményem, de most nem kommentálnám Botka visszalépését. Az viszont tuti, s ezt néhány nappal ezelőtt már megírtam, hogy az MSZP morális és intellektuális állapotának szintje a Mariana-árok legmélyét karistolja, s hogy a párt irányításában szép számmal akad ostoba tökfilkó, másfelől ugyancsak akadhat kilóra megvett szarházi egyaránt. A casting újra kezdődik, a hülyeségek ismét elborítják a hont, az önjelöltek és a megváltók újfent bejelentkeznek, a szétverők és a kalandorok megest (táj) csúcsra járatják magukat, elképzelés ohne, koncepció ohne, privát érdekek annál inkább, hatalomért remegő frusztráltak, a politikai kultúra minimumával nem rendelkező tévés haknibrigádok, szóval teljes gőzzel indul a körmagyar szappanopera második (harmadik, negyedik, hetvenkilencedik) felvonása.
És Tarjányi Péter – elsőként - máris bejelentkezett. Azzal dicsekszik, hogy „nyomás alá helyezték a szocialista jelöltet”, s azt is mondja még, hogy „egy tükröt mutattunk nemcsak neki, hanem a többi ellenzéki pártnak is.” Én nem szeretném megnevezni, hogy a továbbiakban kit kellene Tarjányi Péternek nyomás alá helyeznie. Ami pedig a tükröt illeti, emlékeim szerint volt egy alak, aki a folyó tükrében kizárólag magát látta, magában gyönyörködött, s bele is szerelmesedett önmagába. Csak mondom, csúnya vége lett a sztorinak.

Caravaggio: Nárcisszusz a forrásnál, 1597