Reneszánsz oltár úszóházakkal, 2008, 30×90cm, vegyes t.fatábla, (magántulajdon)
 |
| Nádas Alexandra: Reneszánsz oltár úszóházakkal, 2008, 30×90cm, vegyes t.fatábla |
2017. április 30., vasárnap
RENESZÁNSZ OLTÁR ÚSZÓHÁZAKKAL
NÁDAS ALEXANDRA
Reneszánsz oltár úszóházakkal, 2008, 30×90cm, vegyes t.fatábla, (magántulajdon)
Reneszánsz oltár úszóházakkal, 2008, 30×90cm, vegyes t.fatábla, (magántulajdon)
KOLORISZTÁN
SZEIVOLT KATI
Kép a Kolorisztán című sorozatból
Kép a Kolorisztán című sorozatból
 |
| Szeivolt Kati: Kép a Kolorisztán című sorozatból |
2017. április 28., péntek
"TRIUMPH DES WILLENS"
LÉVAI JÚLIA MÍRA
(facebook, 2017. április 28.)
Hihetetlen, hogy ezek a barmok még a huszonegyedik században
is komolyan gondolják, hogy az emberek fogyatékosságaira hivatkozni valami
liberális hiszti, hiszen ezek valójában jellemhibák, amelyek egyszerűen,
akaraterővel legyőzhetőek.
Ezt pedig azért nem értem, mert hiszen én pl. még a
gimnáziumi tanulmányaimból tudom (hatvanas évek eleje), hogy ez milyen
szervesen a fasiszta gondolkodás része. Már az én generációmnak is nagyon
hangsúlyosan megtanították, hogy miként hivatkoztak ebben a fasiszták, majd
nácik Schopenhauer és Nietzsche akaratelméleteire, vált eszményükké az
"akarat diadala" gondolat, és torzították el ezzel egy időben a
biológia eredményeit. A genetika eltorzításáról pedig a biológiaórákon is
hallhatott az ember (pl. eugenika, organikus betegségek és szerzett állapotok összemosása,
erkölcsi kérdésként kezelése stb.).
Ezek pedig fiatalabbak nálam, még annál is modernebb
iskolákban kellett tanulniuk!
Nem érv, hogy akkor még aludtak az órákon, mert aki az élete
perdöntő, tudásmegalapozó időszakában, a kamaszkorában nem figyelt ezekre, az
nyilvánvalóan nem eredendően közéleti gondolkodású. És aki nem eredendően
közéleti gondolkodású, annak nincs mire építenie - az milyen alapon megy aztán
éppen politikusnak?!
Még szerencse, hogy most akadt egy náluk sokkal kiműveltebb
gondolkodású és ráadásul bátor gyerek, aki belekezdett a tanításukba.
Amitől kezdve pedig már csak az a kérdés, hogy a folyamatban
mikor kezd szerepet játszani a hiúságuk, amelynek aktivizálásához viszont nem
kellenek különösebb intellektuális előzmények - az tényleg megy magától is.
444.hu
- Az ország egyik legjobb középiskolája, az ELTE Apáczai Csere János Gyakorlógimnázium végzős diákjának, Markos Balázsnak két felsőfokú nyelvvizsgája van, jogásznak készül, és a bizonyítványa kitűnő, pedig kerekesszékes – és ezzel össze nem függő – tanulási nehézségei vannak.
- A jó jegyekhez az eddigi jogszabályokra is szükség volt, amikkel Balázst felmentették a reáltárgyak osztályzása alól.
- Az új oktatási törvénytervezet szerint viszont a későbbi évfolyamokban erre már nem lesz lehetőség, így a tanulási nehézségekkel küzdők továbbtanulási esélyei nagyon lecsökkenhetnek.
- Markos Balázs értük felszólalva nyílt levelet írt Balog Zoltán emberierőforrás-miniszternek. Ezt a Tanárblog Iktaziskolában is lehozta, mi pedig változtatás nélkül közöljük.
„Tisztelt Miniszter Úr!
A napokban értesültem az EMMI által 2017. április 3-án
beterjesztett módosító javaslatról, amely a köznevelési törvény (Nkt.)
módosítására irányul. Levelemben az indítványban rejlő egyik ellentmondásra
kívánom felhívni a figyelmet, valamint szeretném személyes példámon bemutatni,
véleményem szerint milyen hátrányt okozhat a sajátos nevelési igényű tanulók
számára a tervezett módosítás 19.§-a.
Személyes érintettségem oka, hogy magam is sajátos nevelési igényű tanuló vagyok. Egyrészt kerekesszékes mozgássérült vagyok, másrészt – ezzel össze nem függő okokból – tanulási nehézséggel küzdök.
Személyes érintettségem oka, hogy magam is sajátos nevelési igényű tanuló vagyok. Egyrészt kerekesszékes mozgássérült vagyok, másrészt – ezzel össze nem függő okokból – tanulási nehézséggel küzdök.
A módosító indítvány egyik sarokpontja a 10.§ módosítása.
Ezáltal lehetővé tennék, hogy az enyhe értelmi fogyatékos diákok oktatását ne
kizárólag gyógypedagógiai végzettségű személy láthassa el. Ennek indoklására a
pedagógushiányt hozzák fel, amelyet én is elfogadható indoknak tartok.
Teljességgel elfogadhatatlannak tartom viszont a módosító
indítvány 19.§-át, illetve annak indoklását, különös tekintettel azon pontokra,
amelyeket most idézek:
»A beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő tanulók esetében az egyes tantárgyakból, tantárgyrészekből történő értékelés és a minősítés alóli felmentés nagyszámú, szinte automatikus alkalmazása immár rendszerszintű problémákat okoz, mind a köznevelési tanulmányok, mind az érettségi vizsgák, mind a felvételi vizsgák során. A felmentések alkalmazásával sem az iskola, sem a tanuló, sem a szülő oldaláról nincs motiváció a tanulási nehézségek leküzdésére, mely a tanuló jövőképe szempontjából rendkívül hátrányos. A tantárgyakból, tantárgyrészekből történő értékelés és minősítés alóli felmentés kivezetésével a felmentések helyett a hangsúly a fejlesztésre, a kompenzációra helyeződik át. A beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő gyermekek, tanulók fejlesztését a fejlesztő pedagógusok látják el […]«
»A beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő tanulók esetében az egyes tantárgyakból, tantárgyrészekből történő értékelés és a minősítés alóli felmentés nagyszámú, szinte automatikus alkalmazása immár rendszerszintű problémákat okoz, mind a köznevelési tanulmányok, mind az érettségi vizsgák, mind a felvételi vizsgák során. A felmentések alkalmazásával sem az iskola, sem a tanuló, sem a szülő oldaláról nincs motiváció a tanulási nehézségek leküzdésére, mely a tanuló jövőképe szempontjából rendkívül hátrányos. A tantárgyakból, tantárgyrészekből történő értékelés és minősítés alóli felmentés kivezetésével a felmentések helyett a hangsúly a fejlesztésre, a kompenzációra helyeződik át. A beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő gyermekek, tanulók fejlesztését a fejlesztő pedagógusok látják el […]«
Jelen indoklás több pontját is elfogadhatatlannak tartom.
Sajátos nevelési igényű, tanulási nehézséggel küzdő tanulóként pontosan tudom,
milyen kihívásokkal kell szembenéznie mindazon társaimnak, akik – a nehézségek
ellenére – tanulni szeretnének, adott esetben felvételiznének felsőoktatási
intézménybe.
Negyedik éve vagyok az ELTE Apáczai Csere János
Gyakorlógimnázium tanulója. Bizonyítványom eddig minden tanév végén kitűnő
volt. Ezt a jó eredményt tanulási nehézségem ellenére elérhettem, hiszen az
eddig hatályos jogszabályok értelmében mentesítettek a számomra megoldhatatlan
nehézséget jelentő matematika és más reál tantárgyak értékelése alól. Érettségi
vizsgát sem kell tennem matematikából, így minden esélyem megvan, hogy kitűnő
eredménnyel érettségizzem, és felvételt nyerjek az általam választott
egyetemre. Nem kívánom tanulmányi előmenetelemet részletesen ismertetni, de
fontosnak tartom közölni, hogy a négy év során több országos versenyen az első
10 helyezett közé kerültem, ezen kívül két felsőfokú nyelvvizsgát szereztem.
Abban az esetben, ha az Országgyűlés elfogadja az Önök által
beterjesztett javaslatot, mindezen könnyítések igénybevételére az utánam jövő
generációk sajátos nevelési igényű tanulóinak már nem lesz lehetősége, ugyanis
minden tanulónak osztályzatot kell szereznie minden tantárgyból.
Úgy vélem, helytelen az indoklásuk azon pontja is, amely
szerint, ha felmentik a tanulókat az értékelés alól, nem lesz motivációjuk a
fejlődésre. Személyes tapasztalatból tudom, hogy egy ilyen intézkedés a céllal
ellentétes eredményekhez vezethet. A tanulókat nem motiválja az osztályzás, épp
ellenkezőleg: az állandó sikertelenség érzése, a rossz osztályzatok, a bukás
frusztrációhoz, önértékelési zavarokhoz vezethetnek. Ez volna a cél? Remélem,
nem…
Mind önmagamra, mind társaimra, sőt a szakértői szolgáltató
szervekre nézve is sértőnek érzem azon megfogalmazást, amely szerint a
felmentéseket nagy számban, »szinte automatikus«-an alkalmazzák. Egy ilyen
megfogalmazás azt a látszatot kelti, hogy a szülők, a tanulók vagy az iskola
visszaéltek a felmentés lehetőségével. Elképzelhetőnek tartom, hogy előfordult
néhány ilyen jellegű visszaélés, azonban nem hiszem, hogy ezekből az esetekből
helyes lenne messzemenő következtetéseket levonni. Nekem személy szerint
legalább négy alkalommal kellett független szakértői bizottsági vizsgálaton
részt vennem ahhoz, hogy megkapjam a szükséges felmentéseket. Nem mondható
tehát, hogy ezeket a mentességeket kellő előzetes szakmai megfontolás nélkül,
jogszerűtlenül kaptam volna meg. Egyetértek azzal, hogy ha valóban történt
visszaélés, azt ki kell vizsgálni, de azt nem tudom elfogadni, hogy ennek
ürügyén általános érvényű korlátozó intézkedéseket vezessenek be.
Végezetül kitérnék a levelem elején már említett
ellentmondásra. Az indítvány indokolásában Önök is elismerik, hogy
Magyarországon hiány van szakképzett gyógypedagógusokból, s hogy a hiány
orvoslására lépéseket kell tenni. A 19.§ indokolásában viszont azt írják, hogy
a tanulási nehézséggel küzdő tanulók oktatását gyógypedagógusoknak kellene
ellátni. Abban az esetben, ha nem teszik lehetővé ezen tanulók értékelés alóli
felmentését, hogyan tervezik biztosítani megfelelő oktatásukat, szakszerű
osztályzásukat? Feltételezem, gyógypedagógusok bevonásával, akikből viszont
nagy a hiány. Mihez vezethet tehát ez az intézkedés? Véleményem szerint ahhoz,
hogy szakértő hiányában a tanulók fejlesztését a tanároknak kell ellátniuk,
akik viszont – tapasztalat, képzettség és idő híján – nem fogják tudni ellátni
a feladatukat. Mi lesz a megoldás? Az, hogy a tanuló nem fejlesztésben
részesül, hanem arra fog kényszerülni, hogy a többi, »egészséges« diákkal
azonos módon értékeljék. Ez frusztrációhoz, sikertelenséghez vezethet, amelynek
káros hatásaira már kitértem az előző bekezdésben. Végül pedig szinte teljesen
lehetetlenné teszi, hogy ezek a diákok eredményes érettségi-felvételi vizsgát
tegyenek. Hiszen, ha egy siketet osztályozni kellene angolból, vagy egy vakot
geometriából, az eredménye értékelhetetlen lenne, így nem tudna levizsgázni,
bejutni az egyetemre.
Ez azért is elszomorító, mert nekünk, sérülteknek
támogatásra, segítségre lenne szükségünk. Ennek egyik módja, hogy az állam
olyan jogszabályi környezetet alakítson ki, amely segíti érvényesülésünket az
esélyegyenlőség és a méltányosság elve alapján. Sajnálatos módon a magyar állam
jelen javaslat elfogadásával tenne egy nagy lépést ezen az úton – visszafelé.
Tisztelettel kérem tehát, hogy vegye fontolóra a levelemben
írottakat és tegyen lépéseket annak érdekében, hogy a módosító javaslat ezen
pontjait felülvizsgálják.
Kedvező válaszában bízva, tisztelettel:
Markos Balázs, az ELTE Apáczai Csere János Gyakorlógimnázium 12. B osztályos tanulója
Sóskút, 2017. április 22.”
 |
| Montázs Markos Balázsról. Forrás: facebook |
2017. április 24., hétfő
NYEREG ALATT
PARÁSZKA BORÓKA
(facebook, 2017. április 24.)
(nézem a Putyin ellenes tüntetést) A román nacionalizmus legvadabb
éveiben úgy nőttem fel, hogy naponta az hallgattam: a magyarok nem
civilizáltak, idegenek, nem európaiak, hanem ázsiai vad népek, akiknek
az ősei még nyereg alatt puhították a húst. (ezt a mai napig nem értem,
hogy mitől annyira vérciki, ha ott puhították, ott puhították).
Megbarátkoztam ezzel az ázsiasággal, akármi is legyen az. Nyilván a
Ceausescu korszak, vagy a Funar évek ellentéte - csak jó sülhet ki belőle.Az
ember viselje büszkén a rá aggatott bélyeget. Aztán jött a
fröccsöntött rovás irásos autómatricák korszaka,a kurultáj, meg a keleti
nyitás, és akkor már magyar oldalról lehetett hallani, hogy
tulajdonképpen, ázsiaiak vagyunk. Egészen addig tartott ez a hivatalos
ázsiaság, amíg a menekült válságban rá nem döbbentünk, hogy mi magyarok
vagyunk Európa védőbástyája, mint mindig, a Keletről jövő hordákkal
szemben. Ripsz ropsz néhány hét alatt megérett a felismerés, hogy
mégsem vagyunk egyáltalán ázsiaiak, sőt. Alig telt el néhány hónap és az
Európa védőbástyájaként meghatározó kormány ellenzéke utcára vonult ma,
hogy tiltakozzon, és elmondja, Magyarország Európához tartozik, és nem
Ázsiához, vagy Eurázsiához. Azt hiszem kimerítettük az ázsiai-nem ázsiai
témát elég rendesen, lassan lejönnék erről a szerről, ha egy mód van
rá.
 |
| internetfigyelo.wordpress.com |
VISKÓ
ERDÉLYI KATI írása
Ötödikes voltam az általánosban, tehát 11 éves, és a sulihoz vezető út, hollywoodi filmbe illően mutatós villasor, köztük Fedák Sáriéval (tavaly bontották le, s a darabjait a környékbeliek egyszerűen beépítették a házaikba), irgalmatlan hosszú volt. Szerencsére alternatív lehetőség is kínálkozott, amivel én, a monotóniatűrésből közismerten egyes alá, rendszeresen éltem is. Pedig ez utóbbi az előzőhöz képest igencsak szegényes, mi több, fájdalmasan lepusztult volt.
Namost ezen a szegénysoron állt egy magányos, rozoga viskó, körülőtte se jobbra, se balra senki és semmi. Csak a limlomos udvar közepében naponta több órát láncon tartott dühösharapós kutya. Öcsémet egyszer majdnem sikerült neki meggyilkolnia, úgy nyakon harapta. Én mégsem féltem tőle, és mert tényleg úgy volt, hogy ha közelítettem felé, mindig elhallgatott, és a láncát sem feszítette tovább. Ezért erősen gyanakodtam is az öcsémre, jól ismerve őt, hogy ő maga is igencsak benne lehetett abban a borzalmas összeugrásban.
De hogy miért is járkáltam én olyan sűrűn arrafelé? Hát mert ott lakott egy gyönyörű édes cigány fiú, aki, bár egyidős volt velem, de bukás miatt alsóbb osztályba járt. Ő volt az én második szerelmem. Az első az még elsőben a Laci gyerek volt, aki mindig lerántotta a lábamról a fél cipőmet, hogy szökdécselnem kelljen, s így utolérve megrángathassa a hajam, aztán adjon nekem egy puszit.
De úgy látszik, szerelem és szerelem között is van/lehet különbség. Mert nekem a cigány fiú bizony sokkal hevesebben volt képes megdobogtatni az én kicsilányszívemet. Talán mert ő sosem piszkálódott, sosem lökdösődött, csak csendesen rámcsillogtatta a gyönyörű tekintetét. Ha találkoztunk, némán mentünk egymás mellett, nem is igen szóltunk. Aztán egy nap megfogta a kezem. Most is itt a tenyeremben az a puhameleg... Még ma is.
Majd mikor egy viharos, szeles reggelen odaértem a viskójuk elé, a kutyát nem láttam sehol. Közelebb lopóztam, egészen a szakadt viskó ajtajáig. Hideg csend volt odabent, olyan hideg és olyan csend, hogy azt hittem, mindjárt szétfeszíti, földig teríti a szegény viskót.
Még aznap megtudtam, hogy az egész család elvándorolt. Rettenetes napok jöttek. Most is belefacsarodik a szívem, ha eszembe jut az a fájdalom, ami abban az időben belém ette magát. Azt hiszem, örökre.
Na és akkor mi történt a minap? Illetve a miéjjel!? Álmomban megint ott jártam, ott ácsorogtam a viskó előtt, amikor az egész család kitódult, karonfogott, és kedvesen bekísért engem a viskóba. Csak ennyit mondtak:
- Itt van, téged vár. Tudjuk, hogy szereted.
És ő tényleg ott volt. Valami szomorú dalt énekelt, gitározott is hozzá. Dús barna haja az arcába hullott, és hogy érezzem a tekintetét és minden gondolatát, felém se kellett fordulnia, rám se kellett néznie.
Végtelen érzés ez. Most is átjárja mindenem. Pedig már felébredtem.
 |
| Vasile Dorolti: Viskó télen |
2017. április 22., szombat
CSALHATATLAN JEL
PETHES MÁRIA
kivilágított céltábla a hold, a csillagok
egy másik világ. azúrkék rongy a Tó.
alakod kiválik a névtelen holnapokból.
két utazás között vagy most is.
méz-sárga fény csorog a mólóra, ahol
a legszebb szóra tanítod a szelet, amitől
sűrűbb lesz a víz felszínén a csillagháló.
hogy mit cselekszel, nem tudja az idő, csak
létezik az évszakokkal táplált elmúlásban.
a pillanatból azonnal emlék keletkezik,
elernyed mint izom a csontokon.
félelmek vámpírjai zúdulnak véredre,
mert a derengő világosságban láthatóvá válik
a túlparti hegyek üzenete. ó mennyi esély!
de mindegyiken pecsét: sehol.
teremts magadnak új napot! rubin színűt
mint a likőr, amit együtt ittál valakivel,
akit nagyon szeretsz, és aminek ízét
megőrzik nyelved hervadó bimbói.
s mielőtt elfogynak a kiejtésre várakozó nevek,
amikkel úgy hiszed, megvesztegetheted a véget.
dalolj az elcsigázott madárnak partot,
csalhatatlan jelét a megérkezésnek.
 |
| Orbók Ildikó: Nézőpont kérdése |
THINES (PROVENCE)
NÁDAS ALEXANDRA
Thines (Provence). 2009. 50×50cm. vegyes t. fatábla
Thines (Provence). 2009. 50×50cm. vegyes t. fatábla
 |
| Nádas Alexandra: Thines (Provence).2009. 50×50cm. vegyes t. fatábla |
A STADIONKIRÁY
LÉVAI JÚLIA MÍRA
(facebook; 2017. április 21.)
– I. Ferenc József, Isten kegyelméből Ausztria császára, Magyarország és Csehország, Horvátország, Dalmácia, Szlovákia, Galícia és Lodomér, Ráma, Szerb- Kun és Bolgár országok apostoli királya, Lombardia, Velence, Illyria és Jeruzsálem királya, Lotharingia, Salzburg, Karantán és Kárniólia hercege, Erdélynek fejedelme, morvai határgróf, sat., sat.
– Orbán Viktor, Isten kegyelméből a Magyar Köztársaság miniszterelnöke, a Fidesz Magyar Polgári Párt valamint a Puskás Ferenc Stadion Időarányos Kivitelezését Nyomon Követő Bizottság elnöke.
Kevés, kell még dolgozni.
(facebook; 2017. április 21.)
– I. Ferenc József, Isten kegyelméből Ausztria császára, Magyarország és Csehország, Horvátország, Dalmácia, Szlovákia, Galícia és Lodomér, Ráma, Szerb- Kun és Bolgár országok apostoli királya, Lombardia, Velence, Illyria és Jeruzsálem királya, Lotharingia, Salzburg, Karantán és Kárniólia hercege, Erdélynek fejedelme, morvai határgróf, sat., sat.
– Orbán Viktor, Isten kegyelméből a Magyar Köztársaság miniszterelnöke, a Fidesz Magyar Polgári Párt valamint a Puskás Ferenc Stadion Időarányos Kivitelezését Nyomon Követő Bizottság elnöke.
Kevés, kell még dolgozni.
KÓRHÁZBAN
GÁBOR GYÖRGY
(facebook; 2017. április 21.)
Kórházban, sürgősségi, branül a kézben, bent akarnak tartani,
megfigyelés, minek - mondom, itt a hétvége, most épp fektetnek,
vizsgálatokra várok. Meg kell tudni, infarktus volt-e ez - mondja az
alapos, szimpatikus orvos, akinek még humora is van. Magas a kockázati
tényező a maga korában - teszi hozzá. Igen - egészítem ki - meg ebben az
országban. Mona Lisa rejtélyes félmosolya, értjük egymást. Még
Arisztotelész is elégedetten bólintana: a két zoon politikon! Így
egészíti ki egymást az igaz demokráciában orvos és filozófus.
Már alig van szívszorítás, ahhoz képest semmi, mint volt, amikor bejöttem.
Elképesztően rendesek, helyesek, figyelmesek: orvos, ápolónő, laboros, kerekes széken tologató, mindenki.
Ugyanakkor: rossz a hőmérő - mondja az egyik nővérke. A vérnyomásmérő is - teszi hozzá a másik. A betegtárs ágya csődöt mondott. Kint a sürgősségin tizenhatan ülnek, tizenhárman állnak. Nincs több hely. Én is álltam 30 percig. Pocsék volt.
Ez is nemzeti érdek? Ez is a Fidesz politikájának legfőbb része? - kérdezném a CEU, akarom mondani a Corvinus rektorától, Lánczi Andrástól, ha itt lenne.
Elmentek a jó büdös francba, szarházi, ócska tolvajok, primitív, segghülye gazemberek!
p.s. Elnézést, vacak a hangulatom.
Már alig van szívszorítás, ahhoz képest semmi, mint volt, amikor bejöttem.
Elképesztően rendesek, helyesek, figyelmesek: orvos, ápolónő, laboros, kerekes széken tologató, mindenki.
Ugyanakkor: rossz a hőmérő - mondja az egyik nővérke. A vérnyomásmérő is - teszi hozzá a másik. A betegtárs ágya csődöt mondott. Kint a sürgősségin tizenhatan ülnek, tizenhárman állnak. Nincs több hely. Én is álltam 30 percig. Pocsék volt.
Ez is nemzeti érdek? Ez is a Fidesz politikájának legfőbb része? - kérdezném a CEU, akarom mondani a Corvinus rektorától, Lánczi Andrástól, ha itt lenne.
Elmentek a jó büdös francba, szarházi, ócska tolvajok, primitív, segghülye gazemberek!
p.s. Elnézést, vacak a hangulatom.
2017. április 21., péntek
PATKÁNYOK
SZOKODI BEA fotója
Szkéné, Patkányok
Földeáki Nóra, Pallag Márton
Szkéné, Patkányok
Földeáki Nóra, Pallag Márton
 |
| Szokodi Bea: Patkányok, Szkéné, Földeáki Nóra, Pallag Márton |
2017. április 16., vasárnap
VISZKET
GÁBOR GYÖRGY
(facebook; 2017. április 16.)
Orbán a Kossuth rádió vasárnap reggeli interjújában azt találta mondani, hogy „a békés és derék keresztény embereknek is viszket már a tenyere."
Akkor nézzük hát!
Pészáh és húsvét idején – így van rendjén – kizárólag a Bibliára koncentráljunk.
Mózes 5. könyvében Orbán látomásával, vagyis a viszketegséggel kapcsolatosan az alábbiakat olvashatjuk: „Megver téged az Örökkévaló Egyiptom fekélyével, kelésekkel, varral és viszketegséggel, úgy hogy nem gyógyulhatsz meg.” (5Mózes 28,27). Tehát, egészen nyilvánvalóan, ezért nem hozta szóba a miniszterelnök a békés és derék zsidó emberek tenyerét.
De mi a helyzet a keresztény viszketéssel? Az Újtestamentum megadja erre a választ: „Mert jön idő, amikor az egészséges tanítást nem hallgatják szívesen, hanem saját ízlésük szerint szereznek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük. Az igazságot nem hallgatják meg, de a meséket elfogadják.” (2Timóteus 4,3-4).
Leszögezhetjük tehát: Magyarország minden állampolgárának miniszterelnöke nem volt kirekesztő, s helyesen beszélt a viszketésről.
(facebook; 2017. április 16.)
Orbán a Kossuth rádió vasárnap reggeli interjújában azt találta mondani, hogy „a békés és derék keresztény embereknek is viszket már a tenyere."
Akkor nézzük hát!
Pészáh és húsvét idején – így van rendjén – kizárólag a Bibliára koncentráljunk.
Mózes 5. könyvében Orbán látomásával, vagyis a viszketegséggel kapcsolatosan az alábbiakat olvashatjuk: „Megver téged az Örökkévaló Egyiptom fekélyével, kelésekkel, varral és viszketegséggel, úgy hogy nem gyógyulhatsz meg.” (5Mózes 28,27). Tehát, egészen nyilvánvalóan, ezért nem hozta szóba a miniszterelnök a békés és derék zsidó emberek tenyerét.
De mi a helyzet a keresztény viszketéssel? Az Újtestamentum megadja erre a választ: „Mert jön idő, amikor az egészséges tanítást nem hallgatják szívesen, hanem saját ízlésük szerint szereznek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük. Az igazságot nem hallgatják meg, de a meséket elfogadják.” (2Timóteus 4,3-4).
Leszögezhetjük tehát: Magyarország minden állampolgárának miniszterelnöke nem volt kirekesztő, s helyesen beszélt a viszketésről.
 |
| Rembrandt Harmensz van Rijn: Mózes |
2017. április 13., csütörtök
2017. április 12., szerda
SZÉP CSÖNDESEN ALUDJ
Nádas Alexandra fotója
Költészet napján, otthon:
..."Csönd van
A virágok most megbocsátanak."
Költészet napján, otthon:
..."Csönd van
A virágok most megbocsátanak."
József Attila (Szép csöndesen aludj)
 | |
| Nádas Alexandra fotója |
A WALESI BÁRDOK
LÉVAI JÚLIA MÍRA
Balladai világosság
(Orbán házáig írták fel az aszfaltra A walesi bárdok-at.)
2017. április 11., kedd
MINDSZENTI LITÁNIA
FELVIDÉKI JUDIT megosztása
Karinthy Frigyes
Mindszenti litánia
Néhai K. E. festőnő halálának évfordulójára
Elza fiam, te is meghaltál, lehet már veled beszélni
Az élővel nem tudok én, viccelek és elfordulok
Nem nézek a szemébe órámat nézem sietek valahová
Mindig úgy érzem úgyis fölösleges és haszontalan
Hiszen nem tudok segíteni élőn nem tehetek semmit
Hiába néz rám remegve hogy majd csodát teszek
Én a fiatalságot nem tudom visszacsinálni
Egy fűszálat meg nem növelhetek az erdőn
Miről beszéljek hát mit hazudjak a többi ostobaság
Te is tudtad ezt mikor félszegen összenevettünk
S mondtad hát akkor menj ha nincs időd majd legközelebb
Holott sejtettük mindketten, hogy legközelebb már
Vékony viaszfigura fekszik helyeden az ágyban
Egy szál lepedővel letakarva furcsa szokás
Döbbentté dermedt ibolyakék üvegszemekkel
Viaszajkán szinte zavart meglepett mosoly
Mint aki mégis csodálkozik hogy ez is lehetséges
Hogy az erdő az erdő a titokzatos korallerdő
Amiről szóltál egyszer, hogy valahol a sötétben
(Ahonnan más "igazi" asszonyok testéből
Pufók kisbaba indul, így tanultad régen)
Egyszer csak elkezdett növekedni ijesztőn
Ágakat és kacskaringós utakat görbített
Kapaszkodott és szétfutott bíbor gyökerekkel
Míg erdő nem lettél egészen valami tengeralatti
Különös táj amit meg is akartál festeni akkor
Indákkal a tenger alatt, cserjekorall
Korallbozót, aminek más nevet adtak
Azok a komoly és szigorú urak, akik voltak
Orvosok és hangosszavú erélyes nők, ápolók
És cselédek a rossz szagú bérház folyosóján
Aminek emeletén vonszoltad magad a műterembe
És hallottad, ahogy összesúgnak a hátad mögött
S innen tudtad - hogy az az erdő egy híres betegség
Amin úgyse lehet segíteni, el szokták titkolni
És úgy kell tenni neked is mintha te se tudnád
Hogy meg ne sértsd a titkolózókat körülötted
Így hát titokban egyedül a kis kávémérésben
Függönyt behúzva, szedted elő dobogó szívvel
A népszerű orvosi lapból kitépett cikket
Melyből sok latin szó közül kettőt értettél
Ignorabimus és ezt a szépet: exitus lethalis
És láttad Lethe öblét, az Enyészet Szigetén
Fekete pineák közt, Böcklin nagyszerű vásznán
Ami előtt annyiszor álltál meg a müncheni házban
Visszacsavarogva, újra meg újra, a többi teremből
Huszonkétéves szép ifjú leány, lelkes növendéke
Hollósy mesternek, Lenbachnak, Velasquez bűvöletének
S egy bolond festőnek, aki el akart vinni Amerikába
De neked csak az volt az élet ami költői és regényes
Elza fiam most már elmondhatom én is tudtam
Előre, ami történt, látod, ki lehetett bírni
S eljátszottam fanyarul, hogy csacsi tévedés volt
Hogy az a pap bent volt nálad és éneklő hangon
Együtt mondtátok a miatyánkot mint az iskolában
És hogy milyen furcsa volt ez jó és félelmes egyszerre
Hát igen, tudtam én, hogy neked ezen át kell esni
Mégse beszélhettem, ami biztosan tetszett volna
Hogy milyen "festői" lesz az, kék ravatal
És gyertyák és szónok és magad kinyúlva
Naiv középkori szent boldog Mária-arccal
Mint egy Botticelli, akiért úgy rajongtál
Mesélhetek erről, milyen szép volt az egész
Ahogy te meséltél nekem, titokzatosan suttogva
Mikor kisgyerek voltam, Andersent és másokat
Amitől művész lettem magam is - bizony jó
Hogy már nem kell tartani azt az unalmas szokást
Hogy a haldoklónak nem illik beszélni halálról
Hát mit szólsz, Elza fiam, meghaltál, látom az arcod
Ahogy ámulva, éneklő, vékonyka hangon
Lelkendezel: "igazán? meghaltam? jaj de érdekes!"
És titokban büszke vagy rá, hogy veled ilyen "igazi" dolog történt
Mint a többi, felnőtt, komoly emberekkel
Apával, anyával, meg régi nagy festőkkel
Kitüntettek téged is ezzel a komoly előkelő dologgal
Igen bizony és még mit is akartam mondani
Tudom már, igen, hogy azóta voltam Münchenben
Ahol két évig kóboroltál valamikor régen
És mindig vágytál vissza, mert az bizony szép volt
Nagy jövő várt rád mindenki mondta akkor
Csillogó karrier mint László Fülöp és a többiek
(De azóta sajnos megváltozott a világ)
Szóval voltam Münchenben, egy éjszakát töltöttem
Este érkeztem egyedül és reggel már vitt a vonat
Egyedül este ismeretlen város idegen bajorok
Rólam se tud senki lődörgök magamban az uccán
S ekkor úgy rémlik jártam én itt nagyon sokáig
Nem kell kérdezni senkit, a te emlékeiden át
Otthon vagyok én - s bejártam éjjel a várost
Ódon uccáit, tornyokat és tereket, messze
S mindenütt ott léptél mellettem alig pihegve
Figyelted az arcom ráismerek-e, sötétben
S feleltem magamban hogyne ez a Frauenkirche
Ugye itt futottál, könnyű lábbal rajztömbbel
Reggel a mesterhez - ez itt a Schack-Galerie
Itt másoltad Rubens szőke-fehér asszonyait
Lám, itt az árkádok alatt homálylik az a kis Bräuhaus
Ahol sietve ettél délben vidám bohémfiúkkal
Mert tegnap Joachim hegedült, itt szemben a Konzert-Salonban
Ezt meg akarod írni nekem - hol is? - ott a sarokban
Milyen csodálatos este volt, mekkora művész Joachim
Beethovent hogy érti és "talán mégis inkább
Hegedülni tanulok, mit szólsz hozzá? most
Isten veled, Fricikém, most megyek Margittal
Megnézzük azt az óriási Bavária szobrot"
Így bolyongtam Münchenben aztán egyedül ültem
Egy kis tabarinban éjjel rossz feketénél
S azon tűnődtem, torkomra nyelve a könnyek
Minden pezsgőnél részegebb, mámorítóbb italát
Hogy mi az a fájás, a kis fájás, mindig ugyanott
Szívemnek ugyanazon a pontján, valahol mélyen
Néha ritkán ha magamban ülök senki se figyel
De nem jöttem rá és reggel fütyült a vasút
És most még csak annyit, hogy másnap éjjel
Még egyszer láttam Münchent két percre tovább nem
Éjszaka megint, utoljára, de most nem az uccán
Felülről láttam, bukdácsoló felhők magasából
Csillagos ég alatt, villanylámpák hunyorgó ezer szemével
Aludt a Város, nem nézte senki fent az égen
Álomhajóját, suhanó, ezüstös marsbeli bálnát
Felhők és holdfény taván rémes meseszörnyet
Busa fején regényes kis német vendéglőben
Apró ablakok Vogel és Busch modorában
Mint a Fliegende és Jugend szines metszetein
S én onnan az ablakból még egyszer láttam a Várost
Amint felpislant, vállat von, percre elámul
Aztán - álmos filiszter - fordul egyet az ágyban
Fülére húzza gőzök és párák paplana-csücskét
Gondolván álmodott alszik horkolva tovább
S a hideg éjben három pont világít csak
Őrfény a Zeppelin orrán s az én két macskaszemem
Elboruló szem, mert íme, megint szívembe nyilallt
Az a kis fájás, mégis oly végtelen mély
Halálos kínpadnál élesebb és mélyebb
És most már tudtam a szót, emlék az ő neve
Emlék az, ami itt suhan el velem messze, az éjben
Emlék ez a hajó, emlék a város emlék vagyok én
Elszáll és múlnak az évmilliók s nem lesz pillanat, egy se
Robogó légigép visszarohanó Lethe-hajók
Ablaka mellől lesve ki fekete ködben
Hogy egymást messe mégegyszer szempillantásra a két út
Elvillanva hogy lássalak s te is, és intsünk az ablakon át
Csak ennyit, szervusz, isten veled, isten veled! élet,
Ifjúság, remegő remény, mámor, félszeg, gyönge mosoly
Halk, tehetetlen kis tiltakozás az Éjszaka ellen
Naiv gyufaláng amit úgyis elfúj a szél
Isten veled, eltűnő múlt, valaha valóság
Véled is, emlék, ismétlődő, elfogyó kép a tükörben
S még veled is, magaddal, én lelkem, tompa tükör
Isten veled, búcsúzó kezem is mellyel utolszor intek utánad
Isten veled jóság, gyöngeség, elmúlás, isten veled isten
Isten velem, isten velünk, isten veled, Elza fiam.
Karinthy Frigyes
Mindszenti litánia
Néhai K. E. festőnő halálának évfordulójára
Elza fiam, te is meghaltál, lehet már veled beszélni
Az élővel nem tudok én, viccelek és elfordulok
Nem nézek a szemébe órámat nézem sietek valahová
Mindig úgy érzem úgyis fölösleges és haszontalan
Hiszen nem tudok segíteni élőn nem tehetek semmit
Hiába néz rám remegve hogy majd csodát teszek
Én a fiatalságot nem tudom visszacsinálni
Egy fűszálat meg nem növelhetek az erdőn
Miről beszéljek hát mit hazudjak a többi ostobaság
Te is tudtad ezt mikor félszegen összenevettünk
S mondtad hát akkor menj ha nincs időd majd legközelebb
Holott sejtettük mindketten, hogy legközelebb már
Vékony viaszfigura fekszik helyeden az ágyban
Egy szál lepedővel letakarva furcsa szokás
Döbbentté dermedt ibolyakék üvegszemekkel
Viaszajkán szinte zavart meglepett mosoly
Mint aki mégis csodálkozik hogy ez is lehetséges
Hogy az erdő az erdő a titokzatos korallerdő
Amiről szóltál egyszer, hogy valahol a sötétben
(Ahonnan más "igazi" asszonyok testéből
Pufók kisbaba indul, így tanultad régen)
Egyszer csak elkezdett növekedni ijesztőn
Ágakat és kacskaringós utakat görbített
Kapaszkodott és szétfutott bíbor gyökerekkel
Míg erdő nem lettél egészen valami tengeralatti
Különös táj amit meg is akartál festeni akkor
Indákkal a tenger alatt, cserjekorall
Korallbozót, aminek más nevet adtak
Azok a komoly és szigorú urak, akik voltak
Orvosok és hangosszavú erélyes nők, ápolók
És cselédek a rossz szagú bérház folyosóján
Aminek emeletén vonszoltad magad a műterembe
És hallottad, ahogy összesúgnak a hátad mögött
S innen tudtad - hogy az az erdő egy híres betegség
Amin úgyse lehet segíteni, el szokták titkolni
És úgy kell tenni neked is mintha te se tudnád
Hogy meg ne sértsd a titkolózókat körülötted
Így hát titokban egyedül a kis kávémérésben
Függönyt behúzva, szedted elő dobogó szívvel
A népszerű orvosi lapból kitépett cikket
Melyből sok latin szó közül kettőt értettél
Ignorabimus és ezt a szépet: exitus lethalis
És láttad Lethe öblét, az Enyészet Szigetén
Fekete pineák közt, Böcklin nagyszerű vásznán
Ami előtt annyiszor álltál meg a müncheni házban
Visszacsavarogva, újra meg újra, a többi teremből
Huszonkétéves szép ifjú leány, lelkes növendéke
Hollósy mesternek, Lenbachnak, Velasquez bűvöletének
S egy bolond festőnek, aki el akart vinni Amerikába
De neked csak az volt az élet ami költői és regényes
Elza fiam most már elmondhatom én is tudtam
Előre, ami történt, látod, ki lehetett bírni
S eljátszottam fanyarul, hogy csacsi tévedés volt
Hogy az a pap bent volt nálad és éneklő hangon
Együtt mondtátok a miatyánkot mint az iskolában
És hogy milyen furcsa volt ez jó és félelmes egyszerre
Hát igen, tudtam én, hogy neked ezen át kell esni
Mégse beszélhettem, ami biztosan tetszett volna
Hogy milyen "festői" lesz az, kék ravatal
És gyertyák és szónok és magad kinyúlva
Naiv középkori szent boldog Mária-arccal
Mint egy Botticelli, akiért úgy rajongtál
Mesélhetek erről, milyen szép volt az egész
Ahogy te meséltél nekem, titokzatosan suttogva
Mikor kisgyerek voltam, Andersent és másokat
Amitől művész lettem magam is - bizony jó
Hogy már nem kell tartani azt az unalmas szokást
Hogy a haldoklónak nem illik beszélni halálról
Hát mit szólsz, Elza fiam, meghaltál, látom az arcod
Ahogy ámulva, éneklő, vékonyka hangon
Lelkendezel: "igazán? meghaltam? jaj de érdekes!"
És titokban büszke vagy rá, hogy veled ilyen "igazi" dolog történt
Mint a többi, felnőtt, komoly emberekkel
Apával, anyával, meg régi nagy festőkkel
Kitüntettek téged is ezzel a komoly előkelő dologgal
Igen bizony és még mit is akartam mondani
Tudom már, igen, hogy azóta voltam Münchenben
Ahol két évig kóboroltál valamikor régen
És mindig vágytál vissza, mert az bizony szép volt
Nagy jövő várt rád mindenki mondta akkor
Csillogó karrier mint László Fülöp és a többiek
(De azóta sajnos megváltozott a világ)
Szóval voltam Münchenben, egy éjszakát töltöttem
Este érkeztem egyedül és reggel már vitt a vonat
Egyedül este ismeretlen város idegen bajorok
Rólam se tud senki lődörgök magamban az uccán
S ekkor úgy rémlik jártam én itt nagyon sokáig
Nem kell kérdezni senkit, a te emlékeiden át
Otthon vagyok én - s bejártam éjjel a várost
Ódon uccáit, tornyokat és tereket, messze
S mindenütt ott léptél mellettem alig pihegve
Figyelted az arcom ráismerek-e, sötétben
S feleltem magamban hogyne ez a Frauenkirche
Ugye itt futottál, könnyű lábbal rajztömbbel
Reggel a mesterhez - ez itt a Schack-Galerie
Itt másoltad Rubens szőke-fehér asszonyait
Lám, itt az árkádok alatt homálylik az a kis Bräuhaus
Ahol sietve ettél délben vidám bohémfiúkkal
Mert tegnap Joachim hegedült, itt szemben a Konzert-Salonban
Ezt meg akarod írni nekem - hol is? - ott a sarokban
Milyen csodálatos este volt, mekkora művész Joachim
Beethovent hogy érti és "talán mégis inkább
Hegedülni tanulok, mit szólsz hozzá? most
Isten veled, Fricikém, most megyek Margittal
Megnézzük azt az óriási Bavária szobrot"
Így bolyongtam Münchenben aztán egyedül ültem
Egy kis tabarinban éjjel rossz feketénél
S azon tűnődtem, torkomra nyelve a könnyek
Minden pezsgőnél részegebb, mámorítóbb italát
Hogy mi az a fájás, a kis fájás, mindig ugyanott
Szívemnek ugyanazon a pontján, valahol mélyen
Néha ritkán ha magamban ülök senki se figyel
De nem jöttem rá és reggel fütyült a vasút
És most még csak annyit, hogy másnap éjjel
Még egyszer láttam Münchent két percre tovább nem
Éjszaka megint, utoljára, de most nem az uccán
Felülről láttam, bukdácsoló felhők magasából
Csillagos ég alatt, villanylámpák hunyorgó ezer szemével
Aludt a Város, nem nézte senki fent az égen
Álomhajóját, suhanó, ezüstös marsbeli bálnát
Felhők és holdfény taván rémes meseszörnyet
Busa fején regényes kis német vendéglőben
Apró ablakok Vogel és Busch modorában
Mint a Fliegende és Jugend szines metszetein
S én onnan az ablakból még egyszer láttam a Várost
Amint felpislant, vállat von, percre elámul
Aztán - álmos filiszter - fordul egyet az ágyban
Fülére húzza gőzök és párák paplana-csücskét
Gondolván álmodott alszik horkolva tovább
S a hideg éjben három pont világít csak
Őrfény a Zeppelin orrán s az én két macskaszemem
Elboruló szem, mert íme, megint szívembe nyilallt
Az a kis fájás, mégis oly végtelen mély
Halálos kínpadnál élesebb és mélyebb
És most már tudtam a szót, emlék az ő neve
Emlék az, ami itt suhan el velem messze, az éjben
Emlék ez a hajó, emlék a város emlék vagyok én
Elszáll és múlnak az évmilliók s nem lesz pillanat, egy se
Robogó légigép visszarohanó Lethe-hajók
Ablaka mellől lesve ki fekete ködben
Hogy egymást messe mégegyszer szempillantásra a két út
Elvillanva hogy lássalak s te is, és intsünk az ablakon át
Csak ennyit, szervusz, isten veled, isten veled! élet,
Ifjúság, remegő remény, mámor, félszeg, gyönge mosoly
Halk, tehetetlen kis tiltakozás az Éjszaka ellen
Naiv gyufaláng amit úgyis elfúj a szél
Isten veled, eltűnő múlt, valaha valóság
Véled is, emlék, ismétlődő, elfogyó kép a tükörben
S még veled is, magaddal, én lelkem, tompa tükör
Isten veled, búcsúzó kezem is mellyel utolszor intek utánad
Isten veled jóság, gyöngeség, elmúlás, isten veled isten
Isten velem, isten velünk, isten veled, Elza fiam.
2017. április 3., hétfő
AZ ELSŐ SZÁMÚ CSATLÓS
VÁSÁRHELYI MÁRIA
(facebook; 2017. április 3.)
Akárhogy töröm a fejem, mindig odajutok, hogy abban, ami a CEU ellen
történik nálunk, már nincsen semmiféle politikai racionalitás. Azt még
értettem volna, hogy mi a célja az egyetem szívatásának, de ebben a
statáriális felszámolási kísérletben nincs ráció. Ebből már alig-alig
lehet politikai hasznot csiholni, és sokkal több veszteséget, mint
nyereséget jelent a kormánypárt számára. Alapvetően nem hoz, hanem visz
szavazatokat a Fidesztől és tragikusan leértékeli a Fidesz egyébként is a
béka segge alatt lévő nemzetközi presztízsét. Mert az oktatás
rombolását még a legfafejűbb konzervatívok is bűnnek tartják. És az sem
stimmel, hogy most a CEU elleni gyűlölettel akarják helyettesíteni a
menekültek elleni gyűlöletet, mert a menekültek esetében a közvetlenül
kitapintható félelemkeltéssel operáltak, a CEU-val viszont nem lehet
félelmet gerjeszteni, legfeljebb irigységet, az viszont nem elég erős
gyúanyag. Eddig fenntartásokkal olvastam azokat az írásokat, amelyek
arról szóltak, hogy Putyin hogyan és miért tartja a markában Orbánt, de
az események egyre inkább igazolják azt a teóriát, hogy Orbán Putyin
fogja. Az elmúlt hetekben több, egymástól független forrásban jelentek
meg ezt alátámasztó állítások. Önmagában persze mondhatjuk, hogy egy
bűnöző, Dietmar Clodo szavainak vagy az erről megjelent könyvnek nem
kell hitelt adni, amikor arról beszélnek, hogy milyen kompromittáló
felvételek lehetnek Putyin kezében Orbánról. És lesöpörhetjük az
asztalról annak a titkosszolgálati tisztnek az interjúját is, aki arról
beszélt, hogy hogyan épült be az orosz titkosszolgálat a magyar
szolgálatokba, és próbálhatunk racionális magyarázatot keresni Paksra
is, bár nem lesz egyszerű. És nevezhetjük a dolgok véletlen
egybeesésének, hogy Orbán éppen akkor indít hadjáratot a CEU ellen,
amikor Putyin is kipaterolja Oroszországból a Soros intézményeket, de ha
mindezt összerakjuk, akkor ez így együtt már túl sok ahhoz, hogy csupán
a véletlen művének, vagy megalapozatlan konteónak tekintsük. Egyre
inkább hajlok arra, hogy Orbán Viktor valóban Putyin markában vergődik
és már régen nem a maga ura. Mint a csapdában vergődő vad úgy
viselkedik, minden mozdulatával egyre jobban belegabalyodik a hálóba,
amelyből nem tud szabadulni. És olyan döntéseket kell hoznia, amelyekről
már saját maga is tudja, hogy egyre rosszabb helyzetbe sodorják nemcsak
az országot, hanem őt magát is. És azért veszi körül magát egyre inkább
szolgalelkű, ostoba, lelkiismeretlen, törtető vazallusokkal, mert
pontosan tudja, hogy a feladatot, amelyet elvár tőlük, csak olyan
emberek hajtják végre, akik semmiféle önbecsüléssel, autonómiával,
tisztességgel nem rendelkeznek és akiket ő tart szorosan a markában.
Ezzel a politikával, amely az ő személyes sorsához láncolja
Magyarországot, Putyin első számú európai csatlósának szerepébe
kényszeríti az országot. Megállítani csak a demokratikus jobboldal tudná
ezen az úton - ha létezik ilyen Magyarországon. És ha nem állítják meg,
akkor a magyar jobboldal ezt a terhet hosszú évtizedekig fogja cipelni.
Márpedig ha lesz még egyszer demokratikus jogállam Magyarországon,
akkor ahhoz nélkülözhetetlen szükség lesz egy tisztességes jobboldalra.
 |
| Budapest, 2017. április 2. Deák Dániel, a Budapesti Corvinus Egyetem Gazdálkodástudományi karának tanára felszólal az Oktatási szabadságot csoport Most a CEU, de ki a következő? - Tüntetés a szabad oktatásért címmel tartott demonstrációján a Budapesti Corvinus Egyetem előtt, a Fővám téren 2017. április 2-án. - © MTI Fotó: Kovács Tamás |
A LEVÉL
GÁBOR GYÖRGY
(facebook; 2017. április 3.)
Shlomo Avineri, világhírű izraeli akadémikus, politikafilozófus,
történész, aki a minap levelet írt Orbán Viktornak, kiállva és érvelve a
CEU értékei és fontossága mellett (tapasztalatokkal rendelkezik, hiszen
ő maga is tanított a CEU-n), A modern cionizmus kialakulása c.
könyvében – valakit idézve – a következőket írja: „Népünk legnagyobb
része tudja, hogyan követeljen többet az államtól annál, mint amivel
maga tartozik. Jó, kiváló szolgáltatásokat követel, de nem szereti megfizetni
az adót, amely nélkül semmiféle szolgáltatás sem működhet. Mindenki
könnyedén beleegyezik abba, hogy a szomszédját megadóztassák, csak neki
ne kelljen fizetnie. S a számtalan frakció, amelyeknek sosem kell
szembenézniük a kormányzati felelősséggel, azzal próbálják magukhoz
csalogatni a választókat, hogy nagyvonalú szolgáltatásokat és alacsony
adókat követelnek. S ebből a szempontból semmi különbség nincs a
jobboldali és a baloldali frakciók között. Országunkban még a személyes
jómodor is fogyatékos. Lakosaink jelentős része…nem tanulta meg, hogy
tisztelnie kell embertársait, s hogy udvariassággal, toleranciával és
rokonszenvvel tartozik nekik. Az elemi illendőséget sem ismerjük, azt a
fajta illemet, amely a közéletet kellemessé teszi, és a kollegialitás és
a kölcsönös jóindulat atmoszféráját teremti meg.” (Századvég Kiadó,
Budapest, 1994. 251-252.)
Még mielőtt félreértenénk: Shlomo Avineri emitt nem Magyarországról ír, hanem Izraelről. S akit idéz, nem más, mint Ben Gurion, Izrael első miniszterelnöke. Akinek tehát volt önkritikája és önreflexiós képessége.
Ám nálunk minderre nincs szükség. Tudvalevő ugyanis, hogy Magyarországon a fentiek nem jelentenek problémát: honfitársaink nem várják el, hogy majd az állam megold mindent; honfitársaink tisztességesen és öntudatosan adóznak, elvégre a pénzek útja követhető és átlátható;nincs sem párt sem frakció, amely az alacsony adó csalfa és hazug ígéretével próbálná magához csalogatni a választókat; a jómodor nálunk hiánytalan; az egymás iránti tisztelet és tolerancia magasan szárnyal, s az elemi illendőséggel sincs semmi baj, kiváltképp miniszterelnökünket, s kormányának minden egyes tagját tekintve, akik aztán kellemessé teszik a közéletet, hogy végül mindent a kollegialitás és a kölcsönös jóindulat szelleme töltsön meg.
Kimondottan irigylem Shlomo Avinerit, amikor olvassa majd Orbán Viktor cizellált, míves válasz-episztoláját. Persze, ha messze földön ismert, kifinomult jómodorából és magas nívójú edukáltságából fakadóan egyáltalán válaszol neki. Elvégre kicsoda Shlomo Avineri? Nem a FIFA elnöke, s nem is valamelyik jóbarát, Putyin, Aliyev, Erdoğan vagy Duterte, akiknek viszont annál inkább kijár minden tisztelet, szeretet és kollegialitás.
Még mielőtt félreértenénk: Shlomo Avineri emitt nem Magyarországról ír, hanem Izraelről. S akit idéz, nem más, mint Ben Gurion, Izrael első miniszterelnöke. Akinek tehát volt önkritikája és önreflexiós képessége.
Ám nálunk minderre nincs szükség. Tudvalevő ugyanis, hogy Magyarországon a fentiek nem jelentenek problémát: honfitársaink nem várják el, hogy majd az állam megold mindent; honfitársaink tisztességesen és öntudatosan adóznak, elvégre a pénzek útja követhető és átlátható;nincs sem párt sem frakció, amely az alacsony adó csalfa és hazug ígéretével próbálná magához csalogatni a választókat; a jómodor nálunk hiánytalan; az egymás iránti tisztelet és tolerancia magasan szárnyal, s az elemi illendőséggel sincs semmi baj, kiváltképp miniszterelnökünket, s kormányának minden egyes tagját tekintve, akik aztán kellemessé teszik a közéletet, hogy végül mindent a kollegialitás és a kölcsönös jóindulat szelleme töltsön meg.
Kimondottan irigylem Shlomo Avinerit, amikor olvassa majd Orbán Viktor cizellált, míves válasz-episztoláját. Persze, ha messze földön ismert, kifinomult jómodorából és magas nívójú edukáltságából fakadóan egyáltalán válaszol neki. Elvégre kicsoda Shlomo Avineri? Nem a FIFA elnöke, s nem is valamelyik jóbarát, Putyin, Aliyev, Erdoğan vagy Duterte, akiknek viszont annál inkább kijár minden tisztelet, szeretet és kollegialitás.
 |
| Shlomo Avineri előadása a CEU-n. |
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)