VÁSÁRHELYI MÁRIA
(facebook, 2017. november 18.)
Ahogy hallgatom a politikai elemzőket és olvasgatom a posztokat a
közösségi oldalakon, nyilvánvaló, hogy a demokratikus oldalon ma a
legfeszítőbb kérdés az, hogy össze szabad-e fogni a Jobbikkal az
országgyűlési választásokon. Úgy tűnik ez a kérdés élesen megosztja
mindazokat, akik azt szeretnék, hogy a választásokon bukjon meg a Fidesz
és legyen kormányváltás.
Sokan vannak, akik úgy gondolják, hogy
ezért nem túl nagy ár az összefogás a "néppártosodó" Jobbikkal. Ám akik
így vélik, azok túl sok mindent szem elől tévesztenek. Legelsősorban is
azt, hogy ha még hinnénk is abban, hogy a Jobbik felhagyott korábbi
rasszista, kirekesztő, antiszemita politikájával, a támogatói akkor is
ugyanúgy gondolkodnak, mint amikor úgy döntöttek, hogy erre, az akkor
még nyíltan neonáci pártra szavaztak. Persze, hitegethetjük magunkat
azzal, hogy a Jobbik szavazói közül sem mindenki rasszista. Ez bizonyára
így is van. De azért ne ámítsuk magunkat! Alapvetően mégis csak a
cigányellenes, antiszemita, homofób politikájának köszönheti a Jobbik,
hogy bekerült a parlamentbe. És szavazóinak döntő többsége csak addig
támogatja ezt a pártot, ameddig úgy véli, hogy a "cukiság kampány"
csupán taktika a szavazóbázis bővítése érdekében, de hatalomra kerülve,
ígéretéhez híven majd "megoldja a cigánykérdést", korlátozza a "zsidók
túlzott térnyerését a szellemi életben", Toroczkay-módra lép fel a
menekültekkel szemben, és kemény kézzel rendet csinál az országban. A
támogatóik ezt várják tőlük és a párt vezetői ezt pontosan tudják.
Hogy most mégis miért viselkedik a képviselőik többsége civilizált
européer demokrataként. Kizárólag szavazatszerzési megfontolásokból. Az
ugyanis nyilvánvaló, hogy nem tudnak annyira szélsőjobbra húzódni, hogy a
Fidesz hideg leheletét ne éreznék a nyakszirtjükön, hogy a
kormánypártok ne előznék őket jobbról. Ahhoz hogy ezen a térfélen
győzzenek, annyira szélre kellene húzódniuk, annyira militarizálódnának,
hogy lezuhannának a szakadékba. Így nem maradt más választásuk, mint
hogy befelé, a centrum felé araszolnak. De ez csak taktika.
Az
viszont stratégia, hogy a menekülteket válogatott eszközökkel üldöző,
bántalmazó, megalázó Toroczkay László még mindig a párt alelnöke, hogy
az oroszokkal és az irániakkal való kapcsolata a pártnak mit sem lazult.
És azért ne felejtsük legfontosabb támogatójuk előéletét sem. Lehet,
hogy a Jobbik politikusai nem korruptak, de a pénz, amiből Simicska
Lajos finanszírozza a párt működését, ugyanolyan korrupt csatornákon
került a párthoz, ahogyan a Fidesz most is működik. Lehet, hogy a
pénznek általában nincs szaga, de az ellopott közpénzek bűze örökké
megmarad. Az nem megy, hogy egyszer csak elfelejtjük, hogy Simicska
ugyanúgy kizárólag a közpénzek lenyúlásából tett szert a vagyonára,
ahogyan most Mészáros, Garancsi, Vajna, mi több az egész rendszert ő
találta ki és építette fel. És azt se felejtsük, hogy a Simicska-féle
média birodalom ugyanazokkal a mocskos, goebbelsi eszközökkel dolgozott,
mint most az övét váltó új, fideszes propaganda monstrum.
Simicska
és a Jobbik kényszerűségből talált egymásra, mert mindketten
elvesztették a Fidesz és konkrétan Orbán Viktor kegyeit. A Jobbiknak
szüksége van Simicska összelopott pénzére, Simicskának pedig a Jobbikra,
amellyel - esetleg -
sarokba szoríthatja Orbánt. Ettől azonban
egyik szereplő sem változott meg. És ha egy sokak által támogatott
ellenzéki demokraták és Jobbik szövetség legyőzné Orbán Viktort, akkor
az a magyar demokratikus politika végóráját jelentené. Nemcsak azért,
mert a dolgok jelenlegi állása szerint egy ilyen szövetségben a Jobbik
lenne a legerősebb párt, hanem azért is, mert az olyan hitelvesztés és
önfeladás lenne a demokrata pártok részéről, ami megsemmisítené a teljes
demokratikus oldalt. És akkor arról nem beszélek, hogy egy ilyen
koalíció öt perc alatt szétesne és a Fidesz teljes triumfálásához
vezetne. Mert nem igaz, hogy az ellenségem ellensége a barátom. Csak az
a barátom, akivel a legalapvetőbb kérdésekről - demokrácia, jog- és
esélyegyenlőség, humanizmus, társadalmi szolidaritás - közös értékeket
vallunk.
 |
| Hieronymus Bosch: A gyönyörök kertje, részlet |