2017. július 20., csütörtök

ÉLJEN ORBÁN VIKTOR!

Lévai Júlia Míra
(facebook; 2017. július 19.)

A mérvadónak tekintett zsidó szervezet vezetője szerint a zsidókat sértette a sorosozás.
Szerintem viszont a sorosozás
MINDEN JÓ ÉRZÉSŰ ÉS DEMOKRATIKUS SZEMLÉLETŰ EMBERT SÉRTETT,
és nagyon nagy baj, ha ez nem jut eszébe egy mérvadónak tekintett zsidó szervezet vezetőjének. Ez ugyanolyan, elkülönülést célzó és mások lenézését szolgáló csoportgőg ("csak mi értjük, hogy mit jelent egy társadalomban a kirekesztés, mások ezt nem képesek még átélni sem"), mint az összes többié, és ugyanúgy annak nagyon mély meg nem értése, hogy ahol a politikai vezetők nem képesek a saját hiúságuk és önteltségük fölé helyezni az univerzális értékeket (együttműködés, szolidaritás, törekvés a társadalmi kohézió fenntartására), ott nem lehetséges demokrácia. Ott továbbra is csak "osztályharc" meg "fajok harca" lehetséges.
Ráadásul ugyanez a mérvadónak tekintett vezető úgy dicséri meg a Soros-plakátok megrendelőjét, mintha az valóban példaszerűen küzdene az antiszemitizmus ellen.
További "ráadásul": a liberálisnak nevezett sajtó képes mindezt rajongó hangon bátor, merész kiállásnak nevezni, amit már nem is minősítek.
Csak azért nem mondom, hogy még kétszer megszólal Heisler András, és nálam is eléri, hogy antiszemita legyek, mert ezen már tényleg csak röhögni lehet, és mert a magam részéről őt és az egész szervezetét mindennek tartom, csak mérvadónak nem. Miközben persze tudom, hogy másik, valóban mérvadó meg nincsen.
De nem ártana tudni, hogy ez az egyszerre fölényeskedő és seggnyaló - ha tetszik: tipikusan magyar - viselkedés nagyon sok olyan emberben rossz érzést, sőt, undort kelt, akinek esze ágában sincs hosszas politikai elemzésekkel tölteni az idejét, csak normálisan gondolkodik a társadalom mibenlétéről. Az ilyenek most egyszerűen azt gondolják, hogy menjenek a zsidók is a csába, és nem fogják cizellálni, hanem úgy általában lesz meg a véleményük a zsidókról. Mert hiszen miért is cizellálnák, ha egyszer a sajtó sem cizellálja.
Így aztán nemhogy maradunk a szétvert társadalmi kohézió állapotában, hanem akiknek ennek visszaépítése lenne a dolguk, azok még szépen tovább is verik, szétfelé.
Csak így tovább, éljen a hierarchikus gondolkodás, a származási alapon szegregált társadalom, az összes, hiába művelt, mert a politikában mégis segghülye értelmiségi, és főként éljen Orbán Viktor!

Fotó Bod Tamás blogjáról

SZÁNALMAS...

ZELKI JÁNOS
(facebook; 2017. július 19.)


Vicces itt minden. Még a szomorú dolgok is a (keserű) tréfák közé furakodnak, nem megfogalmazóik szándéka szerint ugyan, de az mindegy. Magukat liberális demokrataként aposztrofáló publicisták (jó, nem sokan, szerencsére) az abszurd humor kereteit feszegetik kínjukban.
Itt van Izrael miniszterelnöke, s minden szavával, minden gesztusával (mindjárt látogatásának puszta tényével) készségesen igazolja egy zsarnok országvezető ténykedését. Úgy tesz, mintha nem tudna az antiszemiták iránti, deklarált vonzódásáról (pl. a lovagkereszttel is kitüntetett közíró iránti csodálatáról), történelemhamisító emlékműveiről, gyalázatos (és igen: antiszemita indulatokra spekuláló) plakátkampányáról, a demokráciát illiberális autokráciává nyomorító államberendezkedéséről. Idejön Netenjahu és negligálva a Mazsihisz véleményét, „helyreigazítva” budapesti nagykövetének nyílt levelét, inkább Orbánt simogatja. Tudatja a magyar néppel, hogy vendéglátója nem diktátor, nem tette soha nem látott korrupciók sorozatával közpénzből milliárdossá összes rokonát és barátját, nem kötött sunyi és átláthatatlan háttérpaktumokat az orosz diktátorral, nem üldözi a civil szervezeteket, nem sajátította ki a köztévét, a közrádiót kormánypropaganda céljaira stb, stb – ellenkezőleg: Orbán egy rendes ember, aki minden ténykedésével nemzete felvirágoztatását segíti elő. Hiszen, ha nem így volna, ő (Netenjahu) sem állna szóba vele, ahogyan egyébként senki a világ demokratikus berendezkedésű országainak vezetői közül.
És akkor jön a publicista, és helyre teszi azokat, akiknek nem tetszik Netanjahu minimum amorális gesztusa. Lesajnálja a hazai liberális értelmiség szerinte nyálas komédiázását, szerinte ugyanis Netanjahu átlát Orbánon, mint a szakadt szitán, de pávatáncot jár: Izrael érdekében (?) a magyar diktátorral tart. És ezt a morált kéne elfogadnia itthon mindenkinek, aki nem teljesen elvetemült vagy agyalágyult.
Á, ez már nem is vicces, legföljebb szánalmas.



Pápai Gábor karikatúrája



2017. július 15., szombat

HULLÁM

SÁNDOR EDIT grafikája

Sándor Edit grafikája

MEGLOPOTT REMÉNYEINK

ÖRDÖGH CSILLA
(facebook, 2017. július 14.)

Egy kedves ismerősöm - némi érintettség okán - szépen kérdezte, nem lehetne-e örülni csöppet a VB-nek, a sportolók, a nyitóünnepség táncosai és mindazok kedvéért, akik valóban keményen dolgoztak azért, hogy büszkék lehessünk rájuk, ország-világ előtt?! Most megpróbálok neki - is - válaszolni, miért nem lesz felhőtlen sem az örömöm, sem a büszkeségem. Olgám, ugye, emlékszel a Légy jó mindhalálig egyik legütősebb mondatára: "Az is tolvaj, aki az emberek bizalmát meglopja." Nos, itt bizony a bizalmunkat, a hitünket, az örömünket, a szentnek hitt fogalmainkat lopkodják évek óta, módszeresen, kajánul, cinikusan, ostobán, gőgösen, elvakultan, büntetlenül. Ma, az általad is tisztelt július 14-én itthon már nevetségessé váltak az egykor bennünket is vezénylő jelszavak, lejáratódott szavakká lettek a polgár, a nemzet, a magyar...soroljam még? A meglopott, eltékozolt, megcsalt maradék hitünk, reményünk persze még próbál örömöt is csiholni - azok kedvéért, akiket te is, én is tisztelünk, szeretünk, sajnálunk. Szemérmesen majd elmorzsolunk egy-egy könnycseppet is a Himnusz hallatán. S talán nem véletlen, hogy többre, most - itt nem futja. Ölelések!



Simkó János: Sebek

A BUGRISSÁG TORA

Vásárhelyi Mária
(facebook; 2017. július 15.)

Ez a tegnap esti VB megnyitó sokkal többet mond el a hatalom gondolkodásáról, mentalitásáról és ízléséről, mint ezer nyilatkozat vagy ünnepi beszéd. Mert ezek tényleg azt hiszik, hogy pénzért minden megvehető, hogy minél többe kerül valami annál jobb és ha észveszejtően sok pénzt fizetünk valamiért, akkor az egyben garancia a sikerre is. A tegnap esti produkcióból, amelyre egy kisváros éves költségvetését költötték el "csak" négy dolog hiányzott; a tehetség, az ízlés, a mondanivaló és a munka. Hogy milliárdokért meg lehet venni a legkorszerűbb, leglátványosabb színpadi világítás- és pirotechnikát, afelől senkinek nem volt kétsége. Ez sikerült is, a mi pénzünkből. Ám a hozzáadott érték az kevesebb volt mint nulla, csak rontott a megvásárolt technika színvonalán. A tegnap esti árvalányhajas, ócskán magyarkodó, kivagyi giccsparádé olyan üresen kongott, mint egy kiszáradt hordó. Nem szólt semmiről, csak a magyar történelem legócskább közhelyeinek tehetségtelen és ízléstelen megjelenítéséről. Nem akartam hinni szememnek amikor a színpadon hol bal, hol jobb karját lengetve végigvonult Erzsébet királynő, és ennyi volt a fényárban úszó produkció. Vártam vártam, hogy egyszer csak dalra fakad vagy táncra perdül, de nem. Maradt a karemelgetés, amit egy alsó tagozatos balettiskolai növendék is kecsesebben csinált volna. (Csak arra tudok gondolni, hogy valakinek a rokona lehet) A mindenféle eredetiséget nélkülöző, giccses és dilettáns Experidance táncosai képtelenek voltak egy sorban, egyszerre megcsinálni azt a néhány lépéskombinációt, amelyből a produkciójuk állt. Az ilyen világversenyeken soha nem volt zászlók felvonulása, amely az olimpia rangjára akarta emelni a megnyitót, ehelyett az elviselhetetlen unalom gödrébe lökte. Igazán beszédes volt az elmaradhatatlan nepotizmus: amikor a miniszterelnök feleségének divattervező barátnője kedvéért igazi kelet-európai divatbemutatóvá alakult át a megnyitó. Hosszú perceken keresztül nézhettük a teljesen érdektelen és egyforma ruhákat. És ne feledkezzünk meg a többszörös kudarc után kiválasztott "sztárfellépőről", aki úgy nyomta le playback kísérettel a két számot, ahogy ezt igazi haknikirályok szokták. Gondolom -
a végső kétségbeesésen túl - azért esett rá a választás, mert ő kérte a legtöbbet. És azt gondolták, hogy ha ilyen drága, akkor az csak jó lehet. Hát nem volt az. És ráadásul hallani sem lehetett, mert csődöt mondott a hangtechnika. A tegnap este fényes bizonyítéka volt annak, hogy ezek tényleg úgy gondolják, hogy mindenki annyit ér, amennyije van, vagy amennyibe kerül. És annak is, hogy mennyire nem értik, hogy mi a művészet, a tehetség, a színvonal. Hogy valóban fogalmuk sincs, hogy mi a különbség Esterházy Péter és Wass Albert, Káel Csaba és Ascher Tamás, Mága Zoltán és Keller András, Ákos és Baksa Soós János között. Így azután nem csoda, hogy hagyják tönkremenni a magyar művészetet, kultúrát és tudományt, mert úgy gondolják, hogy akit nem tudnak megvenni, az nincs is. És jobban megérthetjük azt is, hogy miért harácsolnak ilyen gátlástalanul, miért fosztják ki az országot, és miért nem érzik soha, hogy most már eleget loptak. Azért mert azt hiszik, hogy minél nagyobb vagyonuk lesz, annál boldogabbak lesznek és így azután határ a csillagos ég. Hiszen "minden ember boldog akar lenni" és ők meg mindenkinél boldogabbak. Magyarországon tegnap este a bugrisság és parvenűség ülte torát 3.4 milliárd forintért.

Fotó: Reuters

2017. július 11., kedd

NYÁR

BELLA DÓRA fotója
Nyár | Estate, 2017

Bella Dóra: Nyár / Estate, 2017

CHAOS

SÁNDOR EDIT grafikája
Chaos


Sándor Edit: Chaos

EGY ORSZÁG...

VÁSÁRHELYI MÁRIA
(facebook; 2017. július 10.)

Egy ország, amelyben a gyerekeket, akiken nyitott szívműtétet hajtanak végre, műtét után át kell szállítani egy másik kórházba CT-re, mert ahol a műtétet csinálják, ott nincs CT berendezés, ahol a kórházakban hirdetményben közlik a betegekkel, hogy aki nyomtatásban szeretné megkapni a zárójelentését, az hozzon magával nyomtatópapírt, mert a kórháznak nincsen papírja, ahol a kórházba a betegnek kell bevinnie a gyógyszert és a WC papírt, ahol arra kényszerítik a kórházakat, hogy olyan beavatkozások után is egy nap múlva küldjék haza a betegeket, amelyek nyilvánvalóan hosszabb kórházi kezelést igényelnének, szóval egy ilyen országban százmilliárdokat költ el a kormány gyűlöletkampányokra és teljesen értelmetlen sportberuházásokra. Az elmúlt héten kiderült, hogy 5.7 milliárd forintért tapétázták ki az országot a Soros elleni gyűlöletkampány plakátjaival és 3.4 milliárd forintot költenek el az Úszó Világbajnokság két órás megnyitójára, amelyet élőben csak a kormánytagok és néhány kiváltságos politikus és oligarcha nézhet végig, egyébként pedig gondolom az égvilágon senkit nem fog érdekelni. Egy ország, amelyben a kormányzás 7 éve nem szól másról, mint a lopásról, a miniszterelnök családja és a kormányközeli oligarchák feltőkésítésétől, a gyűlöletkeltésről, az emberek egymásnak ugrasztásáról, az ostoba kivagyiságról és pöffeszkedésről. És egy ország ahol mindezt az emberek szó nélkül tűrik.

Népszava fotó

GYERMELY

NÁDAS ALEXANDRA fotója
Gyermely, 2017. 07. 06.

Nádas Alexandra: Gyermely; 2017. 07. 06.

ALAPTEXTUS

GÁBOR GYÖRGY
(facebook; 2017. július 10.-11.)


Sajnos Netanjahu most tévedett. Ugyanis összekevert két országot, a két ország stratégiai és geopolitikai érdekeit. Ami Izraelben - akár jogosnak is mondható - sorosozás, az - jelen esetben, továbbá szándékait és következményeit tekintve - Magyarországon szimpla zsidózás. Izrael stratégiai érdekei felől nézve a sorosozás teljesen más tartalmat és üzenetet hordoz, mint idehaza, ahol egy öreg zsidó vigyorog ránk, sátáni arcéllel, a keresztény Magyarországra.

*
Netanjahunak vagy fogalma sincs, hová jön, vagy Izrael biztonságpolitikai érdekein túl egyszerűen nem érdekli őt a galut zsidósága.
Netanjahu szárnyas szavait követően gazdagon buzog az elkötelezetten kormánypárti hírharsonák hermeneutikai optimizmusa és fáradhatatlan nemzetmentő igyekezete.
Így például a Magyar Érdemrend lovagkeresztjének tulajdonosa szép, rokokósan veretes sorokban tette közzé egzegézisét, szövegértelmezésével kibontva és megvilágítva Netanjahu szavainak mélyebb értelmét. A hatalom biztonsággal és sok pénzzel járó cirógató szeretetét szakmányban zsidózással és cigányozással megháláló, pártjának ötös számú tagkönyvét büszkén magáénak tudó szerző Netanjahu szavait ekképpen interpretálja: "Akkor mostantól befogjátok a pofátokat! Bizony, kussoltok, és örökre kiveritek a fejetekből azt a toposzt, hogy aki történetesen zsidó, az egyszersmind bírálhatatlan is, akármekkora gazember, mert akkor jöttök ti, és elkezdtek ajvékolni, hogy itt az antiszemitizmus.
Ennek vége.
Majd megszokjátok!"
Régi megállapítás, hogy a jó és tartalmas egzegézis alapja a gazdag, tartalmi és stilisztikai értékekben bővelkedő, potencialitásában sokszínű alaptextus. Ez utóbbiért a magyar nemzet és a magyar nemzet ölén ringatózó magyar zsidóság örök hálája illeti Bibit!


Schéner Mihály: Tórás rabbik, 1945


2017. július 10., hétfő

CIVILKALAP

Csaknem 3 hét meg nem érdemelt szabadság és jól megérdemelt unokázás után újra válogatok barátaim, ismerőseim írásaiból, posztjaiból, verseiből, képző- illetve fotóművészeti alkotásaiból.

Akklimatizálódásként egy 99 éves örökzöld, egy örökbaráttól:



Kosztolányi Dezső


A kalap


Egy kalapról szól ez az ének
s e pár együgyű fura rím,
figyeljenek reá szelíden,
ó hölgyeim és uraim.
Gazdája csákót tett fejére,
de ő a fogason maradt,
az előszoba fogasán volt
ez a kalap,
egy szürke, fess civilkalap.

Azóta várt, várt az urára,
unalmas volt az élete,
bélése csöndesen kifeslett,
szélét fehér por lepte be.
Bizony megvénült és megőszült,
olyan volt, mint egy lomha agg,
hogy bóbiskolt a bús homályban
a vén kalap,
a vén és elzüllött kalap.

Egy légy repült reája néha,
de mindjárt tovább ballagott,
majd egy dühös moly hullt beléje
s rágcsálta a rongy szalagot.
Egy szúnyog jött s azt mondta: zizü,
zizü, bölcsen ezt mondta csak,
s várt ősszel, nyáron és tavasszal
a jó kalap,
a jó és hűséges kalap.

Később édes lakást vett benne
egy önző és mogorva pók,
s ekkor kitörtek a szívéből
keserű, fájó, furcsa szók.
Mi lett belőlem boldog isten,
a sors haragja hová csap?
Voltam civilfej koronája
én bús kalap,
koldus és gyászoló kalap.

Múlt éjjel a gazdája távol
tűzben, viharban elesett.
A kalap szíve összedermedt
s sirdogált is egy keveset.
Aztán egy szél a földre lökte,
holdfényben égtek a falak...
Így halt meg az előszobában
szegény kalap,
szegény, szegény, szegény kalap.
1918


Lakatos József Péter: Kalap, Táska, Ernyő, Kabát és Fogas
1982. nyárfa, 43,5 cm, magántulajdon