ROME, MILANO, 2017

BELLA DORA 2 fotója

 

Rome, 2017

Milano, 2017

KAKAS ÉVE

KRIASZTER ATTILA
(facebook; 2017. január 31.)

Kopognak a lakásajtón. "Biztos Pista bá' a folyosó végéről" - mondom magamban. Ő szokott ilyen határozottan dobolni, ha meg akar kérni, hogy töltsek ki helyette egy hivatalos űrlapot vagy fessem ki a konyháját. Újra kopog. Mit akarhat ennyire? "Jövök már!" - kiáltok magam elé még a szobából. Újra kopog. Szinte dörömböl már. "Jóvanna!" - mondom kissé emeltebb hangon immár a konyhából. Mi a franc lehet ilyen sürgős?... És kinyitom a bejárati ajtót. Három távol-keleti női arc bámul rám varázslatos, fülig érő szájjal, ahogy csak arrafelé tudnak mosolyogni. "Jézus Kis Szentjei Egyháztól vagyunk..." - vigyorognak erős akcentussal. "Köszönöm, nem veszek se olcsó alsógatyát, se eredeti Phi Li Pso gyümölcscentrifugát!" - és már csuknám is rájuk az ajtót. A legtörékenyebb beteszi a lábát a résbe: "Ne mááár! - mondja olyan esendő grimasszal, mint amikor a kamaszlányod könyörög, hogy hadd aludjon a pasijánál péntek este. "Az angyaloknak szükségük van Rád!" - adja meg a végső érvet.
Csak tudnám, mit kezdek most ezzel a ötkötetes, zsugorfóliázott kínai bibliával...

ENNÉL ROSSZABB MÁR NEM LEHET

GAÁL PÉTER
(facebook; 2017. január 31.)

Ennél rosszabb már nem lehet
(2016-17 tele)

Hideg van.
Még hidegebb van.
Ilyen hideg rég nem volt.
Ilyen hideg rég nem volt, és kezd büdös is lenni.
Ilyen hideg rég nem volt, már nagyon büdös van, alig lehet látni, és esett egy kis hó.
Ilyen hideg rég nem volt, lélegezni se nagyon lehet, alig lehet látni és a hó megfagyott.
Ilyen hideg rég nem volt, lélegezni se nagyon lehet, alig lehet látni, a fagyott hóra, földre és járdára elkezdett esni az ónos eső.
Ilyen hideg rég nem volt, lélegezni se nagyon lehet, alig lehet látni, a földet és járdát vastag jégpáncél borítja, melyre tovább esik az ónos eső.
Ilyen hideg rég nem volt, lélegezni se nagyon lehet, alig lehet látni, az utakat vastag jégpáncél borítja, melyre tovább esik az ónos eső, és jön Vlagyimir Putyin.

Most itt tartunk. Ha van tanulság életem eddig eltelt hatvanegy (huhh) évéből, akkor az annak az állításnak az értelmetlensége, hogy "ennél rosszabb már nem lehet". De.

A Hungarian Times előközlése

SOROSOK ORSZÁGA

SZELE TAMÁS
huppa.hu; 2017. január 30.


Én, kérem, megvilágosodtam. Igaz, hogy nem a bódhi-fa alatt, nem telik nekem Indiára, hanem emitt, a gép előtt, de ellebbent szemeim elől Maya fátyla, sikerült megtörölnöm a szemüvegemet, most már színről színre látom a dolgokat, nem tükör által, homályosan, mint eddig. Legyenek erősek: sokmillió Soros országa vagyunk. Rengeteg a Soros, valósággal hemzsegnek.

Ezt a ménkű nagy okosságot a Magyar Idők monstre terjedelmű vezéranyagából sikerült leszűrnöm. A kormánylap ugyanis harcol a civilekkel, mint bőrnyakú a vietkonggal, nem kímél sem pénzt, sem embert, bevet mindent, apait, anyait, tán még a krumpliföldet is bevetné, ha az nem lenne fárasztó. Az írás maga csodálatos, a kormányzati formális logika gyöngyszeme, érdemes eredetiben is megcsodálni. Aki ezt egyszer elolvassa és el is hiszi, nem kell annak már Arisztotelész, Logika, Nikomakhoszi Etika, hasonló dekadens görög métely, annak már csak egy atombiztos egérlyuk kell, amibe elbújhat. A Sorosok elől.

Vagy egy munkásőr-egyenruha, dobtáras géppisztollyal, hogy harcoljon ellenük.

Mert mit állít a Magyar Idők?

Azt állítja, hogy a honi társadalmat legaljától legtetejéig átszövi Soros György titkos szervezete, valójában ő irányít mindent és mindenkit, a magányos gerilla Orbán Viktort és az ő sherwoodi legényeit kivéve. A civilek Soros sújtó öklei, melyek a velük szembeszállókról kíméletlenül csúnyákat mondanak, ami nagy baj, mert brühühü, óvónéni, ez úton meg lesznek sértve azok a derék, szűkölködő kormánypártiak, akiknek alig telik a napi márványmedencére, focipályára. Ők éjjel és nappal gürcölnek a nemzetért, fogunkhoz verik a garast, erre fel ezek a terrorista civilek kritizálnak.

Kriminális.

Na, de kik ezek a rettentő pomogácsok, vagyis civilek?

Idézzünk:

„Soros György hatvannál is több, hazánkban működő alapítványa, szervezete behálózza az egész magyar közéletet. A milliárdos keze így a sajtón és a politikai elemzőintézeteken keresztül a felsőoktatáson át a pártokig elér. A szervezetek szorosan együttműködnek egymással, a kiemelt zászlóshajók között a személyi és intézményi összefonódások többszörösen áttételesek. Különféle csoportosulások tucatjait csatornázták be néhány központi szervezethez és azok vezetőihez.”

Hát ez így kicsit általános. Kérhetném némileg pontosabban?

„A Soros-birodalom tagszervezeteire jellemző, hogy névleg civil alakulatokként politikai semlegességet hirdetnek, ugyanakkor általában a legkevésbé sem értéksemlegesek. A nemzeti-konzervatív értékek ellen fellépve folyamatosan olyan közéleti ügyekben foglalnak állást, mint a migránskérdés, az alkotmányos berendezkedés ügye, de rendszeresen kritizálják a belbiztonsági szervek működését, mindeközben ellenzéki pártokkal együtt lépnek fel a kormányellenes demonstrációkon.”

Aha. Ez már inkább emlékeztet definícióra. Nem az, de emlékeztet rá, főleg, ha ködös, bíbor alkonyban nézzük, fél szemmel, erősen hunyorogva, olyan két kilométerről, sré vizavi. Szóval akkor mi is a baj a civilekkel? Az, hogy állást foglalnak közéleti ügyekben. Meg nem értékesemlegesek. Valamint kritizálnak.

Hát, ez bizony joga minden magyar állampolgárnak. Ha az mind Soros-bérenc, aki ilyent tesz, akkor bizony a mostani kormány 2010 óta illegitim, netán maga is Soros-bérenc, ugyanis a választói a voksolás során közéleti ügyben foglaltak állást (abban, hogy kik kormányozzák az országot), kritikusak voltak a(z akkori) szervek működésével és távolról sem maradtak értéksemlegesek a szavazás során.

Az, hogy a civilek ellenzéki pártokkal együtt lépnek fel, erősen esetleges: erről tetszettek már ellenzéki pártokat is kérdezni? Ugyanis azoknak szintén bajuk van a civilekkel, pont az, hogy nem támogatják őket eléggé, sőt, leginkább nem is engedik a vezetőiket szónokolni a rendezvényeiken. Volt kivétel, de kevés. A civilek meg azt nem akarják, hogy szavazatmaximalizálás céljából megnyergeljék őket – róka fogta csuka, csuka fogta róka ez ellenzéki oldalról nézve. De térjünk vissza az eredeti gondolatmenethez.

Tehát akkor, ha a civil ismérve, miszerint állást foglal közéleti ügyekben, nem értékesemleges és kritizál, akkor mi a lojális állampolgár ismérve? Ennek az ellentéte.

Távol marad a közélettől, értéksemleges és álmában se kritizálna.

Hát ilyen magyar ember nincs. Tessék bemenni akármelyik kocsmába, kérni egy sört, öt perc alatt annyi közéleti kritikát hallanak majd, minden értéksemlegesség nélkül, hogy aztán csak szedhetik a nyugibogyót. Lesz kritika balról, jobbról, középről, alulról. Felülről nem, mert akik felül vannak, más kocsmába járnak.

Mármost, ha ilyen irigylésre méltóan semleges polgára nincs az országnak az ötévesnél idősebb korosztályban, akkor mi majdnem mind Soros-bérencek vagyunk. Sőt, mi vagyunk maga Soros, ez már több, mint bérenckedés, tulajdonképpen nem Soros teremtette a magyar ellenzéket, hanem – marxi alapon – az ellenzék teremtette Sorost, aki mitikus, nem létező figura, elvégre kevesen látták, és azok közül is csak a Bayer dolgozik a Magyar Időknél.

A kiváló vezércikk ugyanis magyarra fordítva annyit jelent, ha valaki még nem értené, hogy a kormány azt üzeni: „Aki nincs velünk, az ellenünk van!”

Ez pedig annyit tészen, hogy az ország mintegy öt százalékát kivéve, mely egyértelműen velük van, a maradék bármikor megvádolható politikai alapon bármivel.

Ezt szépen eltanulták Rákositól, annyi szent.

Soros most Tito szinonimája, majd meg fog jelenni a törvénykönyvekben a szabotázs és az ébertelenség is, mint vádpont, és aki nem tetszik, abból Soros lesz.

Kinevezik Sorosnak.

Sokmillió Soros országa leszünk, kérem.

Ha már a vas és az acél országa nem lehetünk.

Viszont ezen az alapon betilthatóvá válik a 2018-es választás is – hiszen kiváló alkalom a kritikára és a közéleti kérdésekben történő állásfoglalásra.

Ahogy elnézem, három Soros is van.

Van egy létező személy, aki üzleteivel sok pénzt keres és mindenféle filantróp izékre költi.

Van egy, amit az ellenzék képzel magának, és egyszer majd támogatni fogja, majd ha eljő, ad pénzt, de most nem ad.

És van egy, amit a kormány talált ki, mindenütt jelenvaló, mindent lát, mindent hall, mindenható és mindent ő irányít.

Egy a három és három az egy, feleim.

Az ő hívei a sorosok, akik mindenhol jelen vannak.

Hát, kissé unortodox felfogása ez valaminek…

Urak, a szentségeteket, hát egy szál önálló ötletetek sincs?

Eye of Soros

 

CÍM NÉLKÜL

SÁNDOR EDIT munkája
2016

Sándor Edit, 2016

MALYT MÉK LYÖVÖK

Uvazsájemüj Goszpogyin Anton Pavlovics!
Kérem, pillantson rá az alábbi dialógusra, Ön nélkül, nem jöhetett volna létre! A facebookon is lehet fényes kavicsokat találni, nem csak homokot. Nagyrabecsüléssel emlékezem bölcs mondására: 
"A könyv kotta, a beszélgetés pedig ének."
Vszevo Vam dobrava, Vszevo nailucsseva!
sj

ERDÉLYI KATI - KOVÁCS PÉTER
(facebook; 2017. január 29.)

Erdélyi Kati: Micsoda szép ember volt!
Kovács Péter: Olga Knyipernek jó ízlése volt.
 EK: Mit urizál maga azzal az y-nal? :)
KP: Maga kötekedő asszony..... Maga lesz a Taming of the Shrew főszereplője,
EK: A sértődősök mind ezt mondják. :)
KP: Hogy maga lesz a főszereplő?
EK: Nem, hanem, hogy kötözködő vok. Amúgy meg ha a Mester engem választott volna mintának, hát esküszöm, rendesen átigazítom a drámairodalmat. :)
 KP: De Olga kéznél volt. Ott és akkor. A Taming of the Shrew szerzője kicsit korábban bírt élni.
EK: Én most a Makrancos Katára gondoltam. Amúgy a drámairodalomban is az a szép, hogy benne a legkülönfélébb szerepek is valahogy képesek összeérni.
KP: Én is a Makrancosra gondoltam. Ki másra?
EK: Akkor miért emelte ki, hogy "A Taming of the Shrew szerzője kicsit korábban bírt élni."? Uis hasonló karakterek még az eltérő világok és kultúrák dacára is létezhetnek.
KP: mert akkor még nem írta, hogy mire gondol
EK: Hát igen. Nem könnyű ezzel a fésszel, de én élvezem, hogy muszáj rövidebbre,
KP: Hát, ikken… De fok esz meni...
EK: Mit fok, má megyis.
KP: Mék nem. Malyd hüje leszeg makát ithatyni. Mi fan?
EK: Ugye hogy dúl a nárcizmus még magában is? A "má megy is" nem magára vonatkozott. :)
KP: Énn natyon pírom makát.
EK: Hát, maga tugggya. =P
KP: a nárcizmus villákérszése miat vatyok nárciszta. Egy amatőr színészt Domina Jánosnak hívnak (ATV)
EK: Hát ezért amatőr, mert már alapból domina. :) Radíroztam picinyt, mer’ összevissza beszéltünk. Hiába, a szerkesztői vénám. :)
KP: Asz a jó. Most szakadok.
EK: Csak nézzen a lába elé.
KP: Lyó. Lyékpáncél van.
EK: Akkor csuszizzon, én úgy szoktam.
KP: Meknézném.
EK: Esni is szoktam, és hozzá nem mindennapian.
KP: Fityázon makára.
EK: A buszvezetők vigyáznak. A múltkor is gondosan észrevette, hogy a busz elé zuhantam, és nem indult el. Tőkjófej! :)
KP: Meksalynállta. Malyt mék lyövök.

Olga Leonardovna Knipper és Anton Pavlovics Csehov

KATEDRÁLIS

SÁNDOR EDIT alkotása
 160x100 cm print 2016

Sándor Edit, Katedrális, 160x100 cm print 2016.

SZALAD A KALAP

KARINTHY FRIGYES

Impresszionista rajz

A kalap Sétáló Úr fején ül, diszkréten, nem túl feltűnően, éppen csak annyi önérzettel, amennyi egy jól nevelt, jó házból való Kalaphoz illik, akinek inkább az alatta sétáló fejet kell reprezentálni.

Türelmesen ül a kalap a fejen, néha, amikor a gazda kezét érzi, udvariasan repül le a fejről, olyanféle gyakorlott és sima mozdulattal, mint ahogy valami titkár ugrik fel helyéről a vezérigazgató úr előszobájában, amikor látogató érkezik. Szinte magától csinálja, mértéket tartva, kisebb és nagyobb ívekkel jelezve a szembejövő ismerős társadalmi és gazdasági jelentőségét és rangfokozatát. Nagy ívben, mikor előre köszön, kis ívben, mikor csak visszaköszönésről van szó. Korrekt, úri kalap, senki se hinné róla...

Mert egyszerre csak kitör a forradalom.

Minden bejelentés és előzmény nélkül a kalap fellázad. Önállósítja magát.

Előbb csak a széle billen meg, magától, anélkül hogy a Főnök parancsoló ujja hozzáért volna. Az Ujj egy tétova mozdulatot tesz, de aztán elszégyelli magát. És e határozatlansággal elveszti a pszichológiai hangulatot, csakúgy, mint Bourbon Lajos annak idején, mikor még visszafordíthatta volna a vízözönt egy kis eréllyel, ha lecsukatja Mirabeaut, vagy nem enged szabad utat a nemzetgyűlésnek, vagy mit tudom én.

De íme, elkésett, s a végzetet nem lehet többé feltartóztatni.

A következő pillanatban a kalap nagy ívben lerepül a fejről. Magától. És többé nem is ül vissza a helyére.

A kalap megindul.

Előbb a földre veti magát, mint aki erőt akar gyűjteni. A Főnök most már látva, hogy baj van, utánakap, de a kalap nem várja be a megalázó mozdulatot, amellyel először hajolt meg előtte főnöki gerinc.

Nagy ugrással eliramodik. Előbb a lapján fut egy darabig, aztán megfordul a hátára. Pillanatig habozik, de aztán, látván, hogy a Főnök Úr pirosan és zavartan közeledik, hirtelen elszánja magát. A pillanat zseniális ötletet villant meg agyában, egy technikai megoldást, ami a most következő versenyfutásban a legnagyobb sebességet biztosítja számára. Olyanféle fogást, mint Nurmié, vagy azé az úszóbajnoké, aki először jött rá a crawl óriási előnyére.

A kalap oldalt fordul, élére áll, fölemelkedik saját szegélyére. És most ebben a legpraktikusabb helyzetben nagy sebességgel száguldani kezd, mint egy ördögkerék, mint egy motorbicikli.

És kezdődik az izgalmas üldözés.

A kalap nyugodtan, egyenletes tempóban száguld. Sétáló Úr utána. Eleinte apró, sebes léptekkel csak, mint aki nem veszi túl komolyan a dolgot, hisz' ez csak egy rossz vicc, azonnal utoléri. Nem is kell utolérni, majd csak meggondolja magát ez a szemtelen kalap, eszére tér, meghunyászkodva lefekszik, és bevárja őt, hogy egy kis dorgálás, fenyítés, sőt kiporolás után visszatérjen állásába.

Egy pillanatra úgy tetszik, mintha csakugyan ez történne. A kalap lassít, megáll, aztán fáradtan lefekszik. Sétáló Úr lassítja lépteit, előkelően közeledik és hanyag mozdulattal nyúl a kalap után.

De a kalap csak ezt várta.

Mielőtt hozzáérne a vadász keze, egy hasonlíthatatlanul kecses mozdulattal oldalt ugrik, felegyenesedik, és még gyorsabb iramban szalad előre. Átugrik egy útjába álló pocsolyát, a következőt keresztülszeli, egyenesen egy szembe száguldó autónak tart. Körös-körül zúgás, sikoltás. Az emberek megállnak, egy asszony szeméhez kap. Sétáló Úr elvörösödik, megfeledkezve magáról rohan a kalap után, sziszegő káromkodás hagyja el előkelő ajkát, röhögő gyerekek szaladnak utána, a kép felbomlik, mindenkit izgalom fog el. Vigyázzon, az istenért, kiáltja egy ijedt kappanhang. De Sétáló Urat már nem lehet megállítani, s egy lépéssel az autó előtt, rekedt hanggal a torkából, ráveti magát a menekülő vadra. Ott marad, térden, a földön - a kalap egy elegáns piruettel kisiklik, balra kanyarodik.

Most egyenletesen fut, tartott tempóban, mint a versenyfutó a célegyenes előtt. Nem erőlteti meg magát. Belejött a dologba, nem forszírozza a nagy előnyt, betartja azt az egy métert, amire szüksége van, nem többet, nem kevesebbet. Néha lassít, ingerkedik - bevárja üldözőjét, az utolsó pillanatban lódul neki, mikor a magából kikelt, minden emberi méltóságáról megfeledkezett gazda éppen a hasraesés határán inog, ahogy utánakap.

Önérzete kitágul, vakmerő bravúrokat enged meg magának, keresi a veszélyt. Hajszálnyira rohan át a robogó villamos előtt, az üldöző visszatorpan.

Egy lojális, tekintélytisztelő péklegény útját próbálja állni, gáncsot vet. A kalap ugrik, a péklegény vállat von. Iskolásfiú, aki látja ezt, meghökkenve kitér előle, hiába ordítanak rá tízfelől, hogy fogja meg - gyermeklelkében fantasztikus látomás támad a Veszett Kalapról, ami képes őt megharapni, ha hozzányúl.

És ekkor, váratlanul, kalap és üldöző eltűnnek szem elől.

A kalap befordult egy kapuba - egy perc, a kapu alól szitok, tompa kiáltás.

A következő percben méltósággal lép ki Sétáló Úr a kapu alól. A kalap ott van a fején - az arca büszke és előkelő, és egyáltalán úgy viselkedik, mintha nem is ő volna az. Nem néz jobbra és balra, kerüli a bámuló tekinteteket.

Kompromisszumot kötöttek, úgy látszik, koalíciós alapon.

Új alkotmány született.

Sétáló Úr meg van győződve róla, hogy az ő erélyének és politikai tapintatának köszönhető ez a szerencsés megoldás az utolsó percben.

Pedig egyszerűen elállt a szélroham.

Karinthy Frigyes és Ferenc 1930 körül