VIGASZTALÁS

LÉVAI JÚLIA MÍRA

(facebook, 2017. november 2.)

Mai vigasztalás

Ha valaki komolyan elkeseredne amiatt, hogy Magyarország miniszterelnökét esetleg valóban Isten kegyelme tartja a kormányfői székben – hiszen jól tudjuk: Isten kegyelme mindenkire kiterjed, és a dolog már csak ezért is véget nem érőnek tetszhet –, annak azért felhívnám a figyelmét a Sámuel első könyvében olvasható eseményekre.

A könyvből ugyanis kiderül, hogy mindig lehetnek kivételek, és hogy Isten olykor meg is bánhatja, ha érdemtelenre pazarolta a kegyelmét.

Ez történt Saullal is, aki nem hajtotta végre Isten rendelését – más szóval letért az Úr szerint helyes útról.

Az Istené persze (az akkori állapotokhoz híven) borzalmas akarat volt: Saulnak a saját népe védelmében egy teljes várost, az Izráel fiaival ellenséges Amálékot kellett volna kiirtania, az ökreivel, juhaival, tevéivel és szamaraival együtt.

Saul engedetlensége és konkrét eljárása viszont morálisan volt tűrhetetlen, hiszen ő merő számításból kezdett el válogatni részben az emberek, részben az állatok között, vagyis önkényesen szelektálta az ellenségeiket és azok javait. A jószágok közül például csak a gyengébbeket, a számukra használhatatlanokat ölette le, s a színe-javát, amit a hasznukra tudtak fordítani, mind meghagyatta, majd szét is osztotta a népe között. Ezt látván pedig az Úr így szólt Sámuelhez, akivel előzőleg királlyá kenette Sault:

„Megbántam, hogy királlyá tettem Sault, mert elfordult tőlem, és nem teljesítette, amit meghagytam neki”.

Ezután a könyv leírása szerint „Sámuel haragra gerjedt, és egész éjjel jajgatott az Úr előtt”, de ezzel már mit sem tudott változtatni a helyzet állásán: Saul menthetetlenül megbukott, és el is kellett hagynia az Isten kegyelmével kitüntetett királyi pozícióját. Igaz, a saját városában (Betlehemben) még lehetett király, de abból már semmi jó nem származott, s végül a kardjába dőlve fejezte be az életét.

Nem tudom, egyébként érdemes-e azért fohászkodni, hogy a világ dolgait általában is egy olyasmi Isten igazgassa, mint amilyet itt láttunk, de ha Leninnel szólva (ami így november elején amúgy is aktuális) a konkrét helyzet konkrét elemzéséből indulunk ki, akkor én amondó lennék, hogy erre vonatkozóan igen, érdemes fohászkodni.

Nem rossz az, ha egy olyan Mindenható dolgozik fölöttünk, aki időnként megbán ezt-azt, és attól függően változtatja meg a döntéseit, hogy mi, emberek hogyan viszonyulunk őhozzá.

Úgyhogy a magam részéről reménykedem és fohászkodom.

Benjamin West: Saul az endori jósnál.
Hartford, Conn., Wadsworth Atheneum