PETHES MÁRIA
kivilágított céltábla a hold, a csillagok
egy másik világ. azúrkék rongy a Tó.
alakod kiválik a névtelen holnapokból.
két utazás között vagy most is.
méz-sárga fény csorog a mólóra, ahol
a legszebb szóra tanítod a szelet, amitől
sűrűbb lesz a víz felszínén a csillagháló.
hogy mit cselekszel, nem tudja az idő, csak
létezik az évszakokkal táplált elmúlásban.
a pillanatból azonnal emlék keletkezik,
elernyed mint izom a csontokon.
félelmek vámpírjai zúdulnak véredre,
mert a derengő világosságban láthatóvá válik
a túlparti hegyek üzenete. ó mennyi esély!
de mindegyiken pecsét: sehol.
teremts magadnak új napot! rubin színűt
mint a likőr, amit együtt ittál valakivel,
akit nagyon szeretsz, és aminek ízét
megőrzik nyelved hervadó bimbói.
s mielőtt elfogynak a kiejtésre várakozó nevek,
amikkel úgy hiszed, megvesztegetheted a véget.
dalolj az elcsigázott madárnak partot,
csalhatatlan jelét a megérkezésnek.
 |
| Orbók Ildikó: Nézőpont kérdése |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése