LÉVAI JÚLIA MÍRA és VÁSÁRHELYI MÁRIA
(facebook; 2017. május 4-5.)
(facebook; 2017. május 4-5.)
Tegnap Vásárhelyi Mária ezt írta ki a lapjára:
„Meglehetősen tanácstalan vagyok azzal kapcsolatban, hogy miért vállalta el a CEU - általam nagyra becsült - két rektorhelyettese a vitát a Terror Házában schmidtmáriával, kovácszoltánnal és maruzsazoltánnal. Arra nem gondolhattak, hogy ezekkel a résztvevőkkel, ebben a helyzetben egy racionális, érvelő vitára kerülhet sor. Hiszen nyilvánvaló, hogy a CEU kinyírásában semmiféle olyan racionális szempont nem játszik szerepet, amely mellett érvelni lehet. Mindannyian tudjuk, hogy a CEU ellenes indulatok szítása kizárólag a Soros ill. a liberálisok és jogvédők elleni gyűlöletkampány része. A CEU elüldözése mellett egyetlen józan érv sem hozható fel, amint ez a TH-ban is egyértelműen kiderült. Arra sem számíthattak, hogy ez a "vita" bármilyen módon befolyásolhatja a CEU sorsát, hiszen nyilvánvaló, hogy arról egyszemélyben orbán viktor dönt, akit baromira nem érdekel, hogy ki mit mond egy ilyen beszélgetésben. Ugyanezért azt sem gondolhatták, hogy a részvétel vállalásával együttműködési készségüket deklarálhatják, hiszen a kormány naponta demonstrálja, hogy esze ágában sincs együttműködni, sőt szóba állni sem a CEU vezetőivel és baromira nem érdekli őket, hogy a CEU szeretne együttműködni velük. Azt persze értem, hogy ha nem vállalják a részvételt, akkor a kormány naponta elmondhatja, hogy lám-lám, ők szerettek volna párbeszélni, de hát sajnos a CEU erre nem hajlandó. Így viszont a kormány a TH-ban rendezett "vitára" hivatkozva minden fórumon elmondhatja, hogy ők mindenkivel párbeszélnek.
Ami pedig a "vita" érdemi részét illeti, a kormány megmondóemberei olyan aljas és ostoba módon "érveltek", hogy az ember azt is méltatlannak érzi, hogy ezeket cáfolja. Szóval értem én, hogy akár részt vesznek a vitán, akár nem, mindenképpen rájuk húzzák a vizes lepedőt. De éppen ezért azt hiszem, hogy talán mégis jobb lett volna, ha nem állnak szóba azokkal az emberekkel, akik a CEU ellenes hazugság-és gyűlöletkampány zászlóvivői voltak az elmúlt hetekben.”
Ezután természetesen két részre szakadt a közönség, amelynek egyik fele azt igyekezett bizonyítani, hogy mivel a CEU-sok minden szempontból magasabb szinten álltak, ezért volt értelme a vitának, hiszen „ők győztek”. A másik oldal (velem együtt) azon az állásponton volt, hogy szerencsésebb lett volna kihagyni ezt az alkalmat (hiszen az intézmény mai problémáinak megoldásához sehogy sem járult hozzá), és ezzel egy időben arról informálni a társadalmat, hogy a CEU vezetői nem vesznek részt ilyen és ehhez hasonló álvitákban, mert azt szintén a kormány manipulációi részének tartják.
Ma reggel a magam részéről ezt tettem hozzá az ott zajló vitához:
„Végignéztem a híradásokat, és a következőket láttam:
A nyilvánosság perdöntő többsége, amely az általa meghatározó módon egyedül hozzáférhető állami híradásokból értesül a történtekről, ezt tudta meg a „vita” kapcsán:
„A felsőoktatási törvény módosításáról kirobbant nemzetközi vitában is egyetlen szereplő meghallgattatáshoz való joga csorbult, mégpedig a magyar kormányé - mondta Kovács Zoltán kormányszóvivő a XXI. Századi Intézet által a Terror Háza múzeumban rendezett délutáni vitán. Ugyanezt már megéltük 2010-11-ben, a médiatörvény, az alaptörvény és egy sor más intézkedés kapcsán – jelentette ki, és hangsúlyozta, az intézkedés célja az, hogy minden egyetem azonos feltételek között működjön Magyarországon. Mint mondta, oktatási miniszterként Mádl Ferenc már 1993-ban felhívta a figyelmet arra, hogy “vannak aggályos részei” a CEU működésének.”
Mint látható, még a résztvevők személyét sem ismertették, nemhogy a végigjárt vitapontokat.
Viszont sikeresen megerősítették a kormány összes hazugságát.
A kisebb fórumokon – ez nagyjából a népesség 5-6- százalékához jut el – korrekt módon meg lehet tudni, hogy kik voltak ott és mi volt a téma, és azt is, hogy a felek nyilvánvalóan csak elbeszélhettek egymás mellett, miközben a CEU-sok intellektuális fölénye és poénlecsapási képessége nem volt kérdéses. A lényeg azonban az volt, hogy már a cím is (amelyet alapvetően a kormányoldal határozott meg, akkor is, ha a CEU-sok megtoldhatták) gyalázatos, sőt teljesen érthetetlen. (Mi az, hogy „A CEU-vita - A baloldal sírásója”?!) A kormányoldal által fölvetett alapkérdés pedig az volt, hogy márpedig ők igenis demokraták, rágalom és sértés az ellenkezőjét terjeszteni róluk. Ez pedig (vagyis hogy vajon milyen a vitázók egyikének a minősége), akárhogy is, nem valódi vitakérdés, ezért ezen abszurdum vitatkozni. És láttuk is, hogy ez valóban a „de igen! de nem! de igen! de nem!” szokásos szerkezetet követte, amit a végén Schmidt ezzel zárt le: „mondják meg a rektornak, ne keltse olyan hírét a közösségnek, ami hazugságon alapul”. Majd itt bevetette a legfőbb vitakérdést: „inkább vesse latba befolyását, hogy megoldás szülessen, annak híve, hogy a CEU ne legyen privilegizált intézmény”. Erre azonban már természetesen nem lehetett reagálni, holott a nyilvánosság számára épp az lenne az egyik, legmeggyőzőbb érv, amit erre a CEU-sok válaszolhatnának.”
Eddig ez így folytatódott:
"Merényi György: typis: az agymosás... sajnos ez megy, valóban a lényeget csak kis réteg látja és méri fel mennyire ocsmány az egész és különösen a tegnap szereplők scmidthausfrauval az élen...fujj
Júlia Míra Lévai: És ez az alkalom is kizárólag arra volt jó nekik, hogy ehhez adjon egy lehetőséget. Én pl. ezért maradtam volna távol, vagyis hogy egyszerűen megfosszam őket ettől a lehetőségtől, de természetesen mindenkinek joga van másféle stratégiákat választani."
De számomra változatlanul az ebben a legszörnyűbb, hogy egyáltalán ilyesmivel kell foglalkozni, és ezen a színvonalon.
Magyarország többet érdemelne.
„Meglehetősen tanácstalan vagyok azzal kapcsolatban, hogy miért vállalta el a CEU - általam nagyra becsült - két rektorhelyettese a vitát a Terror Házában schmidtmáriával, kovácszoltánnal és maruzsazoltánnal. Arra nem gondolhattak, hogy ezekkel a résztvevőkkel, ebben a helyzetben egy racionális, érvelő vitára kerülhet sor. Hiszen nyilvánvaló, hogy a CEU kinyírásában semmiféle olyan racionális szempont nem játszik szerepet, amely mellett érvelni lehet. Mindannyian tudjuk, hogy a CEU ellenes indulatok szítása kizárólag a Soros ill. a liberálisok és jogvédők elleni gyűlöletkampány része. A CEU elüldözése mellett egyetlen józan érv sem hozható fel, amint ez a TH-ban is egyértelműen kiderült. Arra sem számíthattak, hogy ez a "vita" bármilyen módon befolyásolhatja a CEU sorsát, hiszen nyilvánvaló, hogy arról egyszemélyben orbán viktor dönt, akit baromira nem érdekel, hogy ki mit mond egy ilyen beszélgetésben. Ugyanezért azt sem gondolhatták, hogy a részvétel vállalásával együttműködési készségüket deklarálhatják, hiszen a kormány naponta demonstrálja, hogy esze ágában sincs együttműködni, sőt szóba állni sem a CEU vezetőivel és baromira nem érdekli őket, hogy a CEU szeretne együttműködni velük. Azt persze értem, hogy ha nem vállalják a részvételt, akkor a kormány naponta elmondhatja, hogy lám-lám, ők szerettek volna párbeszélni, de hát sajnos a CEU erre nem hajlandó. Így viszont a kormány a TH-ban rendezett "vitára" hivatkozva minden fórumon elmondhatja, hogy ők mindenkivel párbeszélnek.
Ami pedig a "vita" érdemi részét illeti, a kormány megmondóemberei olyan aljas és ostoba módon "érveltek", hogy az ember azt is méltatlannak érzi, hogy ezeket cáfolja. Szóval értem én, hogy akár részt vesznek a vitán, akár nem, mindenképpen rájuk húzzák a vizes lepedőt. De éppen ezért azt hiszem, hogy talán mégis jobb lett volna, ha nem állnak szóba azokkal az emberekkel, akik a CEU ellenes hazugság-és gyűlöletkampány zászlóvivői voltak az elmúlt hetekben.”
Ezután természetesen két részre szakadt a közönség, amelynek egyik fele azt igyekezett bizonyítani, hogy mivel a CEU-sok minden szempontból magasabb szinten álltak, ezért volt értelme a vitának, hiszen „ők győztek”. A másik oldal (velem együtt) azon az állásponton volt, hogy szerencsésebb lett volna kihagyni ezt az alkalmat (hiszen az intézmény mai problémáinak megoldásához sehogy sem járult hozzá), és ezzel egy időben arról informálni a társadalmat, hogy a CEU vezetői nem vesznek részt ilyen és ehhez hasonló álvitákban, mert azt szintén a kormány manipulációi részének tartják.
Ma reggel a magam részéről ezt tettem hozzá az ott zajló vitához:
„Végignéztem a híradásokat, és a következőket láttam:
A nyilvánosság perdöntő többsége, amely az általa meghatározó módon egyedül hozzáférhető állami híradásokból értesül a történtekről, ezt tudta meg a „vita” kapcsán:
„A felsőoktatási törvény módosításáról kirobbant nemzetközi vitában is egyetlen szereplő meghallgattatáshoz való joga csorbult, mégpedig a magyar kormányé - mondta Kovács Zoltán kormányszóvivő a XXI. Századi Intézet által a Terror Háza múzeumban rendezett délutáni vitán. Ugyanezt már megéltük 2010-11-ben, a médiatörvény, az alaptörvény és egy sor más intézkedés kapcsán – jelentette ki, és hangsúlyozta, az intézkedés célja az, hogy minden egyetem azonos feltételek között működjön Magyarországon. Mint mondta, oktatási miniszterként Mádl Ferenc már 1993-ban felhívta a figyelmet arra, hogy “vannak aggályos részei” a CEU működésének.”
Mint látható, még a résztvevők személyét sem ismertették, nemhogy a végigjárt vitapontokat.
Viszont sikeresen megerősítették a kormány összes hazugságát.
A kisebb fórumokon – ez nagyjából a népesség 5-6- százalékához jut el – korrekt módon meg lehet tudni, hogy kik voltak ott és mi volt a téma, és azt is, hogy a felek nyilvánvalóan csak elbeszélhettek egymás mellett, miközben a CEU-sok intellektuális fölénye és poénlecsapási képessége nem volt kérdéses. A lényeg azonban az volt, hogy már a cím is (amelyet alapvetően a kormányoldal határozott meg, akkor is, ha a CEU-sok megtoldhatták) gyalázatos, sőt teljesen érthetetlen. (Mi az, hogy „A CEU-vita - A baloldal sírásója”?!) A kormányoldal által fölvetett alapkérdés pedig az volt, hogy márpedig ők igenis demokraták, rágalom és sértés az ellenkezőjét terjeszteni róluk. Ez pedig (vagyis hogy vajon milyen a vitázók egyikének a minősége), akárhogy is, nem valódi vitakérdés, ezért ezen abszurdum vitatkozni. És láttuk is, hogy ez valóban a „de igen! de nem! de igen! de nem!” szokásos szerkezetet követte, amit a végén Schmidt ezzel zárt le: „mondják meg a rektornak, ne keltse olyan hírét a közösségnek, ami hazugságon alapul”. Majd itt bevetette a legfőbb vitakérdést: „inkább vesse latba befolyását, hogy megoldás szülessen, annak híve, hogy a CEU ne legyen privilegizált intézmény”. Erre azonban már természetesen nem lehetett reagálni, holott a nyilvánosság számára épp az lenne az egyik, legmeggyőzőbb érv, amit erre a CEU-sok válaszolhatnának.”
Eddig ez így folytatódott:
"Merényi György: typis: az agymosás... sajnos ez megy, valóban a lényeget csak kis réteg látja és méri fel mennyire ocsmány az egész és különösen a tegnap szereplők scmidthausfrauval az élen...fujj
Júlia Míra Lévai: És ez az alkalom is kizárólag arra volt jó nekik, hogy ehhez adjon egy lehetőséget. Én pl. ezért maradtam volna távol, vagyis hogy egyszerűen megfosszam őket ettől a lehetőségtől, de természetesen mindenkinek joga van másféle stratégiákat választani."
De számomra változatlanul az ebben a legszörnyűbb, hogy egyáltalán ilyesmivel kell foglalkozni, és ezen a színvonalon.
Magyarország többet érdemelne.
 |
| Fotó: meseboltbabszinhaz.hu |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése