NEM KORLÁTOKRA, HANEM UTAKRA

 ÖRDÖGH CSILLA

(facebook, 2018. április 10.)

Kavarognak bennem érzések, gondolatok, kérdések, kételyek. Van, hogy megosztom itt is némelyiket. Van, hogy rendre utasíttatom, mondván: nem értjük a vidéken élőket, mi, pestiek. Meg, hogy ti, anyaországbéliek, nem érzitek át a mi fájdalmunkat, bezzeg a kormány, az igen, az érti Trianon árváit, hát ezért állunk melléjük, foggal-körömmel ragaszkodva magyarságunkhoz. Kedves barátaim és ellenfeleim, van ám okom s tán jogom is elmondani, mit érzek minderről s tartom közös veszteségnek, ami évek óta zajlik s a napokban triumfál! Születtem-éltem-szerettem-sirattam vidéken, tanultam, dolgoztam, iparkodtam a Városban, hová, valljuk be, mindannyian vágytunk, amit kicsit mindig irigyeltünk, olykor pedig lesajnáltunk, alig is értettük, mit szeret rajta az a sok pestivé lett. És bizonyára nem véletlenül tanultam néprajzot s jártam be, amint tehettem, Erdélyt, a Felvidéket, és nagyszüleim szülőföldjét, a Vajdaságot, vagy épp kedves zalai dombjaim folytatását, a szlovén lankákat. Lettek ott is, maradtak otthon is barátaim. Miattuk és értük is szerettem volna egy közös Európát, hogy megszűnjenek a határok, esély legyen ott élni, tanulni, dolgozni, szeretni, siratni, ahová a szívünk, gyökereink vagy épp kíváncsiságunk, fölfedezni vágyásunk húz. Nekem a haza, a kicsi és a történelmi Magyarország ismerni való, tudással fölvértezve szeretni való közösség és nem elkülönülés. A mesék-mondák-balladák világa is - de a mai tudástárak kínálata is. És nehezen viselem az álságos odaborulásokat, hamisított történeteket, retrográd kosztümöket testen és lelken. Most újra kellene erő és hit, hogy nem volt hiába annyi szándék és találkozhat még múlt-jelen-jövendő Duna-Tisza- Maros- Küküllő - Dráva - Körösök partjain, az értelemig és tovább. S várhat bennünket Párizs, London, Jeruzsálem vagy épp Algír, Hanoi, a leszálló sárkány öble és a Csendes óceán, a Kaspi tó és a világ bármely csodája. Nem ellenségképekre és háborús retorikára vágyom. Nem korlátokra, hanem utakra. Ha ezt elfogadjátok tőlem, akkor örülnék, ha összetartozhatnánk. Csak most kicsit nehezebb a szívem és kavarognak bennem érzések, gondolatok, kételyek. Okom van rá. S tán jogom és tanult mesterségeim okán kötelességem is megosztani.

Fotó: sj