TESTEM, LELKEM

LADÁNYI ZSUZSA
(facebook, 2018. február 13.)

Megnéztük tegnap Enyedi Ildikó filmjét.Tényleg egészen különleges alkotás. Nem is tudtam utána éjjel aludni. Nem fájt semmim, a Testem hagyott volna pihenni, de a Lelkem nem nyugodott, felkavart az élmény.Magamban még most is bontogatom ennek a csodálatos filmnek a rétegeit, mint amikor egy tökéletes, szép, fényes vöröshagymának választom le óvatosan, finoman a rétegeit, mindig újabb és újabb valóságot fedezek fel.Csodálattal tölt el, hogy ebből a végtelenül összetett, sokféle valóságból hogyan formálódott szervesen összefüggő, tökéletes Egész, az Ember életének rajza.A felszín, amit kívülről látunk, mennyi különféle színt, érzést rejt magában! Varázslatos, ahogy megelevenedik a sok féle egymáséhoz mégis hasonlító emberi élet. Megrendítő a belső, csak magunk számára látható, vagy még saját magunk számára is rejtélyes belső világunk együttlétezése a külső, nyilvános élettel. 
Megrendítő a viszonyunk a számunkra táplálékul szolgáló állatokhoz is. Az ő érzéseikbe ugyanúgy félelmetes belegondolni, mint a körülöttünk élők lelki történéseibe. Mindannyian félünk valamitől, mindannyiunknak megvan a maga belső valósága. De jó lenne a mindennapokban úgy együtt élni, hogy az senkinek ne fájjon, s mégis maradhassunk azok, akik a tiszta, fehér lelkünk szerint, a hóesés csendjében vagyunk, vagy amilyenek lenni szeretnénk! 
És még valami; minden tisztelet azoknak, akik elvégzik helyettünk a piszkos, véres munkát, húst biztosítanak az asztalunkra, hogy mi büntelenül élhessünk álmainknak...

Testről és lélekről. Enyedi  Ildikó filmje