(facebook; 2017. július 19.)
Vicces itt minden. Még a szomorú dolgok is a (keserű) tréfák közé
furakodnak, nem megfogalmazóik szándéka szerint ugyan, de az mindegy.
Magukat liberális demokrataként aposztrofáló publicisták (jó, nem sokan,
szerencsére) az abszurd humor kereteit feszegetik kínjukban.
Itt van Izrael miniszterelnöke, s minden szavával, minden gesztusával (mindjárt látogatásának puszta tényével) készségesen igazolja egy zsarnok országvezető ténykedését. Úgy tesz, mintha nem tudna az antiszemiták iránti, deklarált vonzódásáról (pl. a lovagkereszttel is kitüntetett közíró iránti csodálatáról), történelemhamisító emlékműveiről, gyalázatos (és igen: antiszemita indulatokra spekuláló) plakátkampányáról, a demokráciát illiberális autokráciává nyomorító államberendezkedéséről. Idejön Netenjahu és negligálva a Mazsihisz véleményét, „helyreigazítva” budapesti nagykövetének nyílt levelét, inkább Orbánt simogatja. Tudatja a magyar néppel, hogy vendéglátója nem diktátor, nem tette soha nem látott korrupciók sorozatával közpénzből milliárdossá összes rokonát és barátját, nem kötött sunyi és átláthatatlan háttérpaktumokat az orosz diktátorral, nem üldözi a civil szervezeteket, nem sajátította ki a köztévét, a közrádiót kormánypropaganda céljaira stb, stb – ellenkezőleg: Orbán egy rendes ember, aki minden ténykedésével nemzete felvirágoztatását segíti elő. Hiszen, ha nem így volna, ő (Netenjahu) sem állna szóba vele, ahogyan egyébként senki a világ demokratikus berendezkedésű országainak vezetői közül.
És akkor jön a publicista, és helyre teszi azokat, akiknek nem tetszik Netanjahu minimum amorális gesztusa. Lesajnálja a hazai liberális értelmiség szerinte nyálas komédiázását, szerinte ugyanis Netanjahu átlát Orbánon, mint a szakadt szitán, de pávatáncot jár: Izrael érdekében (?) a magyar diktátorral tart. És ezt a morált kéne elfogadnia itthon mindenkinek, aki nem teljesen elvetemült vagy agyalágyult.
Á, ez már nem is vicces, legföljebb szánalmas.
Itt van Izrael miniszterelnöke, s minden szavával, minden gesztusával (mindjárt látogatásának puszta tényével) készségesen igazolja egy zsarnok országvezető ténykedését. Úgy tesz, mintha nem tudna az antiszemiták iránti, deklarált vonzódásáról (pl. a lovagkereszttel is kitüntetett közíró iránti csodálatáról), történelemhamisító emlékműveiről, gyalázatos (és igen: antiszemita indulatokra spekuláló) plakátkampányáról, a demokráciát illiberális autokráciává nyomorító államberendezkedéséről. Idejön Netenjahu és negligálva a Mazsihisz véleményét, „helyreigazítva” budapesti nagykövetének nyílt levelét, inkább Orbánt simogatja. Tudatja a magyar néppel, hogy vendéglátója nem diktátor, nem tette soha nem látott korrupciók sorozatával közpénzből milliárdossá összes rokonát és barátját, nem kötött sunyi és átláthatatlan háttérpaktumokat az orosz diktátorral, nem üldözi a civil szervezeteket, nem sajátította ki a köztévét, a közrádiót kormánypropaganda céljaira stb, stb – ellenkezőleg: Orbán egy rendes ember, aki minden ténykedésével nemzete felvirágoztatását segíti elő. Hiszen, ha nem így volna, ő (Netenjahu) sem állna szóba vele, ahogyan egyébként senki a világ demokratikus berendezkedésű országainak vezetői közül.
És akkor jön a publicista, és helyre teszi azokat, akiknek nem tetszik Netanjahu minimum amorális gesztusa. Lesajnálja a hazai liberális értelmiség szerinte nyálas komédiázását, szerinte ugyanis Netanjahu átlát Orbánon, mint a szakadt szitán, de pávatáncot jár: Izrael érdekében (?) a magyar diktátorral tart. És ezt a morált kéne elfogadnia itthon mindenkinek, aki nem teljesen elvetemült vagy agyalágyult.
Á, ez már nem is vicces, legföljebb szánalmas.
 |
| Pápai Gábor karikatúrája |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése