ÖRDÖGH CSILLA
(facebook, 2017. július 14.)
Egy kedves ismerősöm - némi érintettség okán - szépen kérdezte, nem
lehetne-e örülni csöppet a VB-nek, a sportolók, a nyitóünnepség táncosai
és mindazok kedvéért, akik valóban
keményen dolgoztak azért, hogy büszkék lehessünk rájuk, ország-világ
előtt?! Most megpróbálok neki - is - válaszolni, miért nem lesz
felhőtlen sem az örömöm, sem a büszkeségem. Olgám, ugye, emlékszel a
Légy jó mindhalálig egyik legütősebb mondatára: "Az is tolvaj, aki az
emberek bizalmát meglopja." Nos, itt bizony a bizalmunkat, a hitünket,
az örömünket, a szentnek hitt fogalmainkat lopkodják évek óta,
módszeresen, kajánul, cinikusan, ostobán, gőgösen, elvakultan,
büntetlenül. Ma, az általad is tisztelt július 14-én itthon már
nevetségessé váltak az egykor bennünket is vezénylő jelszavak,
lejáratódott szavakká lettek a polgár, a nemzet, a magyar...soroljam
még? A meglopott, eltékozolt, megcsalt maradék hitünk, reményünk persze
még próbál örömöt is csiholni - azok kedvéért, akiket te is, én is
tisztelünk, szeretünk, sajnálunk. Szemérmesen majd elmorzsolunk egy-egy
könnycseppet is a Himnusz hallatán. S talán nem véletlen, hogy többre,
most - itt nem futja. Ölelések!
 | |
| Simkó János: Sebek |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése