A fájdalom margójára
- evokáció Pilinszky János soraira -
"A tengerpartot járó kisgyerek"
voltál és maradsz már mindörökre,
sziklák és kövek közt vándoroltál,
míg ráakadtál az egyetlenegyre,
egy apró kavicsra, mi hótiszta ékkő,
a fájdalom relikviája lett nekem,
hogy végső zarándokúttá lényegült
veled a nyári láz, s nadrágzsebed,
az inged, egy napszemüveg hordozza
léted illatát, szép mosolyod, ringva,
de szelíd vágyaidat kegyetlen hullámsír,
"egy egész tenger zúgja mégis vissza".
Részlet Gősi Vali önélet-vallomásából:
"Aztán 2000. július 29-én minden álmunk összeomlani látszott,- elveszítettük csodálatos 26 éves fiunkat, Zoltánt, aki Görögországban, Korfu szigetén, Sidariban, boldog nyaralásuk utolsó délutánján életmentés közben a tengerben lelte halálát. (...)
a fájdalom relikviája lett nekem,
hogy végső zarándokúttá lényegült
veled a nyári láz, s nadrágzsebed,
az inged, egy napszemüveg hordozza
léted illatát, szép mosolyod, ringva,
de szelíd vágyaidat kegyetlen hullámsír,
"egy egész tenger zúgja mégis vissza".
Részlet Gősi Vali önélet-vallomásából:
"Aztán 2000. július 29-én minden álmunk összeomlani látszott,- elveszítettük csodálatos 26 éves fiunkat, Zoltánt, aki Görögországban, Korfu szigetén, Sidariban, boldog nyaralásuk utolsó délutánján életmentés közben a tengerben lelte halálát. (...)
S
ahogy a temetőből naponta fájó szívvel hazaértem, egyre kínzóbb vágyat
éreztem, írnom kell Zolinak! Hátha elér hozzá mégis … az üzenet, hátha
megtalálja Őt lelkem hangja valahol a végtelenben.
Először levelet, majd ügyetlen rímeket, később megint leveleket írtam.
Beszélgettünk. És így van ez azóta is. Ha nagyon fáj a hiánya, ha nagyon
szomorú vagyok, leülök, írok, és ilyenkor úgy érzem, újra együtt
vagyunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése