Gábor György
(facebook; 2017. december 8.)
Pócs János, a Fidesz országgyűlési képviselője, eredeti foglalkozását
tekintve víz- és gázszerelő, a facebook-oldalán közzétett egy fotót,
ahol vidám jásziványiak állnak körül egy feketére égett disznót, amelyen
az alábbi felírat teszi egyértelművé – még a hülyék számára is – az
égett disznó megörökítésének emelkedett célját és szándékát: „Ő VOLT A
SOROS!!!”. Pócs János víz- és gázszerelő, kormánypárti képviselő ehhez
még hozzáteszi: „Ott már egy disznóval kevesebb van…”
Hát akkor most arra kérném Köves Slomó főrabbit, hogy legyen kedves elmondani Pócs János kormánypárti országgyűlési képviselőnek (víz- és gázszerelőnek), hogy a disznónak (hazir), mint a szenny, a mocsok és a tisztátalanság jelképének egy bizonyos hagyományon belül milyen szerepe volt, olykor még a nevét sem lehetett kiejteni, s a puszta látványa tisztátalanságot okozott, s azt is legyen kedves Köves Slomó elmesélni Pócs János országgyűlési képviselőnek (víz- és gázszerelőnek), meg a vidám jásziványi gyülekezetnek, hogy egy másik hagyományban a disznó milyen szerepet töltött be abban, hogy annak a hagyománynak a képviselőit és az egész népet, amelyen belül a disznó (hazir) a tisztátalanságot jelentette, azonosítsák a disznóval, bemutassák, hogy emezek, akik tisztátalannak tartják a disznót (hazir), valójában nem is utasítják el ezt az állatot, hanem azok csöcsét szopogatva szívják magukba az ördögi gonoszságot, a bűn minden lehetséges formáját, máskor a disznóval közösülnek, vele egyesülnek. Szép nagy irodalma van ennek, az itthoni könyvtáramból is – fénymásolásra – szívesen adok kölcsön sok-sok idegen nyelvű könyvet, tanulmányt Köves Slomónak (meg a TEV aktivistáinak), s azt is örömmel elmondom, hogy miért kellett azokat, akik a disznót tisztátalannak tartották, sok esetben megégetni, tisztító tűznek alávetni.
A vizualitás kedvéért néhány szép és eligazító felvételt közzétennék a fenti témából, a legkevésbé a jásziványiaknak és a félhülye (vagy tán egészen az) Pócs Jánosnak adresszálva, hanem kizárólag Köves Slomó részére.
Hát akkor most arra kérném Köves Slomó főrabbit, hogy legyen kedves elmondani Pócs János kormánypárti országgyűlési képviselőnek (víz- és gázszerelőnek), hogy a disznónak (hazir), mint a szenny, a mocsok és a tisztátalanság jelképének egy bizonyos hagyományon belül milyen szerepe volt, olykor még a nevét sem lehetett kiejteni, s a puszta látványa tisztátalanságot okozott, s azt is legyen kedves Köves Slomó elmesélni Pócs János országgyűlési képviselőnek (víz- és gázszerelőnek), meg a vidám jásziványi gyülekezetnek, hogy egy másik hagyományban a disznó milyen szerepet töltött be abban, hogy annak a hagyománynak a képviselőit és az egész népet, amelyen belül a disznó (hazir) a tisztátalanságot jelentette, azonosítsák a disznóval, bemutassák, hogy emezek, akik tisztátalannak tartják a disznót (hazir), valójában nem is utasítják el ezt az állatot, hanem azok csöcsét szopogatva szívják magukba az ördögi gonoszságot, a bűn minden lehetséges formáját, máskor a disznóval közösülnek, vele egyesülnek. Szép nagy irodalma van ennek, az itthoni könyvtáramból is – fénymásolásra – szívesen adok kölcsön sok-sok idegen nyelvű könyvet, tanulmányt Köves Slomónak (meg a TEV aktivistáinak), s azt is örömmel elmondom, hogy miért kellett azokat, akik a disznót tisztátalannak tartották, sok esetben megégetni, tisztító tűznek alávetni.
A vizualitás kedvéért néhány szép és eligazító felvételt közzétennék a fenti témából, a legkevésbé a jásziványiaknak és a félhülye (vagy tán egészen az) Pócs Jánosnak adresszálva, hanem kizárólag Köves Slomó részére.
 | ||
| Pócs képviselő által posztolt kép |
 |
|
1305-ben, a wittenbergi templomra felkerül egy kőfaragás, ami egy
furcsa disznót ábrázol. A disznó emlőin a korszak “zsidó-megjelölésére”
használandó – csúcsos kalapban lévő (judenhut) – felnőtt emberek lógnak.
Ezeken az alkotásokon visszatérő motívum a disznó fenekénél várakozó zsidó, illetve egy ördög is. Az ismert antiszemita ábrázolásnak kiterjedt irodalma van. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése