BE-, KI-, LE-, FEL-, ...KÖZLEKEDÜNK

LÉVAI JÚLIA MÍRA

(facebook, 2018. február 4.)

Igazán megható, ahogy a BKK most, a nagy, általános készültség közepette még külön arra is gondot fordít, hogy épségben hazaérjünk a járműveikkel.
Szombaton például ezt mondták be percenként a buszmegállókban:
„Felhívjuk kedves utasaink figyelmét, hogy mivel ma esett az eső, az utak mellett a járművek lépcsői is síkosak, csúszósak lehetnek. Kérjük, fel- és leszálláskor figyelmesen közlekedjenek a lépcsőn”.

Mivel én ha csak lehet, gyalog járok, így pl. szombaton sem kellett kivennem a részemet a járműves közlekedésből, így a figyelmeztetéseket is csak olyankor hallottam, amikor épp elmentem egy buszmegálló mellett. És ez nagy szerencse, mert el nem tudom képzelni, hogy miként kell egy buszon felszállás közben közlekedni. Ilyenkor például igekötőt is oda lehet tenni a tevékenységünket kifejező szó elé? Mondhatjuk-e, hogy „na, most óvatosan felközlekedem ezen a lépcsőn”, illetve miután hazaértünk, mesélhetjük-e azt a családunknak, hogy „képzeljétek, sikerült úgy leközlekednem a buszról, hogy nem csúsztam meg, pedig igencsak síkos volt, még az a helyes kis utasbarát süllyesztett padlós is”?

Megannyi kérdés. Ráadásul később valami olyasmit is mondtak, hogy „mivel a gépjárművek olykor váratlanul fékezésre kényszerülnek, ezért akkor is vigyázva közlekedjünk, amikor az átjárókon haladunk át”.
Itt meg azt nem értettem, hogy hogy kerülnek ide az átjárók. Mert ha nekem a fékezésről beszélnek, akkor az Ó végű szavak közül primitív módon csak a kapaszkodó jut az eszembe, az átjárókról viszont csak az északnyugati – attól tartok, ott mostanában nem fogok közlekedni. Kis gyaloglás után persze eszembe jutott, hogy az átjáró jelentheti az átkelőt, más néven zebrát is, amelynél viszont szerintem engem az veszélyeztet a legkevésbé, ha a buszvezető hirtelen fékez. Hiszen azt inkább az ő nyaka bánja, bajba én akkor kerülök, ha eközben túlcsúszik a kocsi, ám ha nekem erre a buszon való közlekedés idején kellett volna rájönnöm, síkos lépcsők és hirtelen fékezések közepette, hát én nem is tudom, élnék-e még egyáltalán.
Szóval mindez ismét csak abban erősített meg engem, hogy nekem igazán tényleg csak a repülőn van a helyem, ami ugyan szintén egy közlekedési eszköz, de ott nyelvi szempontból mégis sokkal egyszerűbbek a dolgok.
Az ember felszáll rá, azután a gép is felszáll vele, és ettől kezdve az a szó, hogy „közlekedni”, elő sem kerül. Bár a fene tudja: ha a repülőtéren is a BKK-sok beszélnének a megafonba, lehet, ott is azt hallanánk, hogy gyorsan közlekedjünk oda a kapunkhoz, mert a járatunk mindjárt felközlekedik az égbe, és aztán nézhetünk, mint Rozi az átjáróban.
 

Repcsiablak, startlap.hu