SZÁRMAZÁSIZMUS

LÉVAI JÚLIA MÍRA

(facebook; 2017. 09.09)

Bármennyire is tiszteletre méltó Vajda Mihály kiállása Putyin-ügyben, amit a rendszerváltás utáni időszakról mond, annak kiindulópontjával semmiképp sem érthetek egyet.

„Az ún. demokratikus és az ún. népnemzeti ellenzéknek félre kellett volna tenni egymás utálatát” – állítja a lejjebb olvasható interjúban.

De hiszen mit sem bizonyít jobban a mai helyzet, mint hogy az "egymás" szó semmilyen módon nem értelmezhető a porondon lévő politikai csoportok meghatározásra.

Szó sem volt arról (és most sincs), hogy a demokratikus ellenzék gerjesztette volna (vagy gerjesztené ma) a feszültséget, akár magukat népinek nevezett fél-nácikkal, akár másokkal szemben. Egyértelműen a vérnacionalisták támadtak meg mindenki mást és minősítettek nemzetellenesnek, ők léptek fel agresszorokként, és nem a többiek. Ráadásul egy olyan ideológia képviseletében, amely civilizált országban semmiképp sem jelenthet szellemi alternatívát, úgyhogy már csak ezért sem lehet érvényes az „egymás”.

A "nép-nemzetiek" (jelentsen is ez bármit) fel voltak háborodva, amiért az SZDSZ merészelt egy népdalt ("Szabad élet, szabad madár") választani a szignáljának, mert úgy gondolták, hogy ezeknek a kizárólag zsidókként meghatározható embereknek nem lehet közük a magyar népzenéhez, hiszen az "faji" alapon jött létre és "faji" összetartozást fejez ki. Vagyis a „nemzet” fogalmát azonossá tették az őshonos „faji” csoportokkal, az univerzális értékeket pedig igyekeztek (igyekeznek ma is) eltüntetni és csoportértékekkel felcserélni, ami tűrhetetlen és történelmietlen kategorizálás.

Az egész ellenségeskedésnek ez a származásizmus, a genetikai determinizmus hirdetése az alapja, ma is. Orbán nacionalizmusa csak abban különbözik ettől, hogy már szégyelli az antiszemitizmusát, de egyébként azt a fasisztoid emberhierarchiát, amelyben cigányok, arabok, mindenféle sötétbőrűek egy erkölcsiként is értelmezett, genetikai hierarchia alján vannak (szemben velünk, akik a tetején), harsányan hirdeti.

Éppen ezért a jövő politikusainak sem lehet az a feladatuk, hogy kedvükre öleljék a nacionalista-fasiszta agresszorokat, hanem hogy nagy ívben kikerüljék ezt az egész dimenziót, és egy merőben más jellegűt állítsanak az ország elé.

*

"Abban reménykedtem ’89–90-ben, hogy ennek a rendszerváltásnak lesz valami szubsztanciája. Nem egyszerűen a negatívum határozza meg, hogy elegünk volt a szovjet megszállásból, elegünk volt az üres szocialista lózungokból és ígérgetésekből, elegünk volt abból, hogy ne beszélhessünk nyíltan az elmúlt évtizedekről. Jó, elegünk volt. De mit akarunk csinálni? Katartikus változásnak kellett volna bekövetkeznie, az ún. demokratikus és az ún. népnemzeti ellenzéknek félre kellett volna tenni egymás utálatát, és mindenekelőtt megérteni Magyarországot, és ha ez megvan, akkor egy közösen kidolgozott és elfogadott koncepció alapján kezdeni ezzel valamit. Ehelyett rögtön egymásnak rontottak, és az egymással hadakozás eredményeként a végén átadták a hatalmat egy olyan csoportnak, amelyet nem érdekelnek sem a demokratikus értékek és szabályok, sem a polgári társadalom alapértékei, sem a népnemzetiek harmadik útja, sem a régi úri Magyarország szép elképzelése. Csak a saját hatalma érdekli, és megszervezi ezt azon az alapon, hogy minden pillanatban azt dumálja az em­bereknek, amit azok hallani szeretnének." 

(„Miért Magyarországon?” Vajda Mihály filozófus az orbáni hatalomról, nacionalizmusról és rossz előérzetről; Magyar Narancs)