Egy tegnap benyújtott törvénymódosítással a
magyar kormány megkezdte a Közép-európai Egyetem, a CEU kinyírását. Nem
mintha különösebb baja lenne vele, Kovács Zoltán kormányszóvivő például
ott szerezte egyik diplomáját, csakhogy az Orbán-kormány pont úgy
funkcionál, mint a bankrablók és a sorozatgyilkosok: nem tud leállni. Az
egyik még több hullára, a másik még több pénzre szomjazik, máskülönben
életképtelen, a magyar kormány meg egyszerre mindkettőre.
De ebben sincs semmi új.
Mindenki látja, hogy a téboly fűti őket, ami addig tart, amíg őket is el nem emészti majd a tűz. A CEU likvidálása persze nem fog harc nélkül menni, valószínűleg nem is egyetlen tollvonással tervezik, hiszen a kormány hatalmas nemzetközi figyelemre számíthat, de ezt nyilván alaposan végiggondolták, mielőtt belevágtak. A sírásásban profik.
Az Origo, a kormány egyik elaljasodott médiavérebe már tipikus rákosista-orbánista módon mószerolt is tegnap. Éppen csak illegális pénznyomtatással nem vádolta meg az egyetemet. Amely a nemzetközileg is jegyzett színvonala mellett nem mellesleg évi egymilliárd forintot fizet be az államkasszába.
Persze mi egymilliárd forint a bankrablás semmihez nem hasonlítható öröméhez képest.
Az egyetem rektora rögtön levélben reagált. Egyebek között visszautasította az Origo hazugságait – csak győzze majd a többi latrinalapét is –, továbbá „… azt kéri az egyetem dolgozóitól, hallgatóitól és barátaitól, hogy itthon és külföldön politikai, tudományos, egyetemi körökben vessék latba minden befolyásukat, hogy a törvénytervezetbe foglalt szándékok ne valósulhassanak meg.”
Külföldről nyilván lesz is elég támogatója a CEU-nak, az ellenállás sikere inkább az itthoni szereplők morális tartásán múlik. És az nem sok jót ígér. Ez az ügy, úgy vélem, a társadalom nagy része számára jórészt észrevétlen lesz, legfeljebb marginális fontosságú, viszont a rektori levélben említettek - a potenciális ellenállók - elvben nem lennének esélytelenek.
Csakhogy az elmúlt hét évben a magyar értelmiség elvétve bizonyította, hogy a megtámadott társadalom számíthat rá. Ahelyett, hogy újra és újra leleplezték volna az Orbán-rendszer igazi természetét, inkább mentegették, elemezték, finomkodtak. A társadalmi ellenálláshoz szükséges intellektuális és morális klíma megteremtése helyett a legtöbben elbújtak, hallgattak, a rendszer legitimitásának gyengítése, aláásása helyett sokan inkább annak igazolóivá váltak. Írások, interjúk, stúdióbeszélgetések tömege tanúsítja a sok megalkuvást, álnokságot, számító helyezkedést.
E nélkül a CEU sem kerülhetett volna terítékre.
Az egyetem melletti erőteljes kiállással, az érte megvívott őszinte, elszánt harccal a magyar értelmiség, közte az egyre elnyomottabb, megalázottabb egyetemi világ visszaszerezhetné becsületét.
Ha beleállnak ebbe a küzdelembe, győzhetnek, megmenthetik a CEU-t, s vele saját magukat, ha viszont ezúttal is félrenéznek, az egyetemi padok örökre a gyalázat sírköveivé válnak.
De ebben sincs semmi új.
Mindenki látja, hogy a téboly fűti őket, ami addig tart, amíg őket is el nem emészti majd a tűz. A CEU likvidálása persze nem fog harc nélkül menni, valószínűleg nem is egyetlen tollvonással tervezik, hiszen a kormány hatalmas nemzetközi figyelemre számíthat, de ezt nyilván alaposan végiggondolták, mielőtt belevágtak. A sírásásban profik.
Az Origo, a kormány egyik elaljasodott médiavérebe már tipikus rákosista-orbánista módon mószerolt is tegnap. Éppen csak illegális pénznyomtatással nem vádolta meg az egyetemet. Amely a nemzetközileg is jegyzett színvonala mellett nem mellesleg évi egymilliárd forintot fizet be az államkasszába.
Persze mi egymilliárd forint a bankrablás semmihez nem hasonlítható öröméhez képest.
Az egyetem rektora rögtön levélben reagált. Egyebek között visszautasította az Origo hazugságait – csak győzze majd a többi latrinalapét is –, továbbá „… azt kéri az egyetem dolgozóitól, hallgatóitól és barátaitól, hogy itthon és külföldön politikai, tudományos, egyetemi körökben vessék latba minden befolyásukat, hogy a törvénytervezetbe foglalt szándékok ne valósulhassanak meg.”
Külföldről nyilván lesz is elég támogatója a CEU-nak, az ellenállás sikere inkább az itthoni szereplők morális tartásán múlik. És az nem sok jót ígér. Ez az ügy, úgy vélem, a társadalom nagy része számára jórészt észrevétlen lesz, legfeljebb marginális fontosságú, viszont a rektori levélben említettek - a potenciális ellenállók - elvben nem lennének esélytelenek.
Csakhogy az elmúlt hét évben a magyar értelmiség elvétve bizonyította, hogy a megtámadott társadalom számíthat rá. Ahelyett, hogy újra és újra leleplezték volna az Orbán-rendszer igazi természetét, inkább mentegették, elemezték, finomkodtak. A társadalmi ellenálláshoz szükséges intellektuális és morális klíma megteremtése helyett a legtöbben elbújtak, hallgattak, a rendszer legitimitásának gyengítése, aláásása helyett sokan inkább annak igazolóivá váltak. Írások, interjúk, stúdióbeszélgetések tömege tanúsítja a sok megalkuvást, álnokságot, számító helyezkedést.
E nélkül a CEU sem kerülhetett volna terítékre.
Az egyetem melletti erőteljes kiállással, az érte megvívott őszinte, elszánt harccal a magyar értelmiség, közte az egyre elnyomottabb, megalázottabb egyetemi világ visszaszerezhetné becsületét.
Ha beleállnak ebbe a küzdelembe, győzhetnek, megmenthetik a CEU-t, s vele saját magukat, ha viszont ezúttal is félrenéznek, az egyetemi padok örökre a gyalázat sírköveivé válnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése