GÖNCZ VAGY SEMMI

ODZE GYÖRGY

http://odzegyorgy.blogspot.hu

Hát nem könnyű Magyarországon köztársasági elnöknek lenni. Még Indiában voltam diplomata a nyolcvanas években, amikor egyszer maga Losonczi Pál mondta azt, hogy súlytalannak érzi magát a politikai életben, meg „unalmas ez az egész szerep, amit el kell játszani”. Hát, volt benne igazság. A műfaj értelmét azonban Göncz Árpád találta meg, aki nem a személyiségét igazította az elnöki munkához, hanem az elnöki munkát alakította át a saját arcára, de hát neki könnyű volt, mert volt is személyisége. Még Abraham Lincoln mondta, hogy „az igazi személyiség nem roppan meg a hatalom súlya alatt, de nem is igyekszik fölé kerekedni”. Hát ez a nehéz. Aztán következett Mádl Ferenc, a tudós, hiába rendeztek neki látványos beiktatási ünnepséget a Kossuth téren – nyilván akkor már sokan érezték, hogy a súlytalanságot valamivel kompenzálni kell, ráadásul Göncz népszerűségével is meg kell majd birkóznia -, nem sikerült. Pedig okos ember volt, állítólag humora is volt, felesége pedig egészen kiváló asszony, aki kiteljesítette magát a jótékonykodásban. És Mádl után jött az áldoktor, aki pedig nyelveket beszélt, olimpiai bajnok volt, nagykövet, igazán jó választásnak ígérkezett, de hát láttuk a szánalmas befejezést, a vergődést, amivel még saját pártja sem tudott mit kezdeni. És innen aztán az út lefelé vezet, beigazolódott a „súlytalanság”, amire már Losonczi hivatkozott.

         Ádernek is volt tapasztalata, de úgy fest, hogy ehhez a munkakörhöz ez nem elég. Mindig az az érzésem, hogy nem szeret közszereplő lenni, terhére van a sok nyilvános megjelenés, mindig merev, feszes, komoly, és ebből a komolyságból sohasem enged. Márpedig a politikában sokféle eszközt kell használni, ezek egyike a humor és a könnyedség, és ez az  egysíkú magatartás, a kimódolt, lassú, szenvedélyektől mentes beszédmodor a legnagyobb akadálya annak, hogy  meggyőzze a hallgatóságot arról, amit éppen mondani akar.

         Talán ő is azt érezte, amit Losonczi. Úgy tudom, hogy a környezete egy időben meggyőzte arról, hogy akár magasabb csúcsokra is eljuthat, még akár ENSZ-főtitkár is lehetne. Miért is ne álmodhatnánk nagyokat? A Fideszben ez amúgyis divat, nagyokat kell álmodni, hátha egyszer az álmok teljesülnek. És kitalálták neki ezt a „környezetbarát elnök” szerepet, sokszor elmondta, hogy milyen fontos a víz, de hát ezt ma sokan mondják, még többen tesznek is érte, így aztán nem sikerült feltűnést kelteni a világban. Marad tehát a Sándor-palota, feltehetően sok unalmas hétköznappal, itt nem lehet olyan kisded játékokat játszani, mint Kövér kolléga a Parlamentben. Hát ez lesz most nekünk még öt évig, hacsak Áder nem talál magának valami szórakoztatóbb elfoglaltságot.

 

Göncz Árpád 1999-es angliai hivatalos látogatásán II. Erzsébet brit királynővel