SZIPPANTÓS

 GELLÉRT ANDRÁS

Tibornak a leszázalékolt műszaki rajzolónak, jelenlegi zöldségesnek furcsa álmai vannak. Ezek két fő csoportra oszthatóak. Vannak az elbaszós álmok, és a küzdősök. Az elbaszós álmokban rendszerint Tibor a főszereplő és egy aktuális nő, aki az álom végére természetesen átbassza Tibort. Az álomnők kivétel nélkül álomszépek, és legfőbb jellemzőjük, hogy ők is álomvilágban élnek. Kockahasú álompasikkal henteregnének, akiknek nemcsak a testük tökéletes, hanem az ízlésük, a penthouse lakásuk, a yachtjuk és az óceán közepén lévő szigetük is. Mivel Tibornak csak egy méregdrágán bérelt standja van a piacon, főleg krumplit és vöröshagymát árul, ezért ezek a zöldségek az álmaiban is keverednek az álomnőkkel. Tibor viszi a csajokat vacsizni, kocsival fuvarozza őket a városban ide-oda, van amikor éppen az álomnőt az álompasijához, szóval Tibor még álmában is egy szerencsétlen lúzer, aki küzd ezekkel az aranyásó csajokkal, és mire hajnalban felébred, verejtékben fekszik az átizzadt kínai pizsamájában. Ezek tehát az elbaszós álmok főbb jellemzői és szereplői:beprogramozott nők egyendumával ("nem érzem a lángolást, kedves helyes, aranyos vagy Tibi, de én mással képzelem el az életemet, majd hívlak, ha aktuális lesz", de sosem lesz Tibi aktuális). Ha éjjel az álomban felbukkan a soron következő Vanessa, Melissa, Tücsi,, Zsani, akkor másnap Tibor garantáltan félájultan ébred.

A küzdős álmok is rémesek,és Tibor semmit sem tud tenni ezek ellen. Beszélt az orvosával, a legelismertebb szívessel az országban, de ő is csak sóhajtozik ilyenkor, hogy nem tud tenni semmit. Jobb híján csökkentette a Concor tabletta adagját, mert az is okozhat rémálmokat. A küzdős álmok tehát kimerítőek, . Általában ilyenkor Tibor egy kormányablaknál harcol az állását féltő hivatalnokkal, vagy vitázik egy unott eladóval a barkácsáruház kertigép osztályán. De ennél is vannak keményebb éjszakái, amikor valódi frontokon harcol. Legutóbb orosz fotóriporternek álmodta magát, aki a Barbarossa terv végrehajtásának hajnalán, vagyis a német támadás előtti percekben ott volt a német-szovjet határon. A Pravda küldte ki, de végül egyetlen képet sem készített. Arra emlékszik, hogy a szögesdrót másik oldalán fekete Mercedesek sorakoztak fel, majd megérkeztek a tankok is. A legnagyobb autóból kiszállt egy arrogáns katonatiszt, és arra szólította fel a szovjet határőröket, hogy adják meg magukat, majd nyissák fel a sorompót. Mivel erre nem voltak hajlandóak, hidegvérrel lelőtték őket. Tibor ekkor rohanni kezdett a Szovjetunió belseje felé, de futás közben még volt ereje hátranézni. Látta, hogy egy német katona célba vette a puskájával. Tiborban az életösztön erősebbnek bizonyult a szakmai elhivatottságnál, ezért nem a Leica-ját kattintgatta, hanem az övtáskájából kirántotta a Mauserjét, és tüzelni kezdett vele. A német rohamosztagossal szinte egyszerre adták le a lövéseket, és ugyanabban a másodpercben haltak meg. Tibor átlőtt rohamsisakkal a fején élettelenül zuhant a tankakadályok közé.

Másnap rettenetes fejfájással ébredt, ám nagyon örült, hogy mégsem lőtte agyon egy fritz. Az álmai azonban egyre jobban aggasztották.

Ezen a héten igazán perverz álma volt. Vett egy szippantós kocsit, és abból élt, hogy pöcegödrökből, kert végében lévő szélfútta, ócska budikból szippantotta ki a szart. Szerette csinálni, a szag sem zavarta, sőt, még a ruháját is örömmel szagolgatta a műszak végén. Magánzó volt, ott szívott ahol és amikor csak akart. De az egyik alkalommal hiába szippantotta ki szárazra az emésztőt, nem akarták kifizetni. Valami helyi kiskirály izmozott vele, fenyegette, hogy ha nem húz el azonnal, akkor ráküldi az adóhatóságot, vagy erővel megszerzi a vállalkozását. Tibor bepöccent. Csak nem fogja hagyni, hogy egy ilyen szarostróger, megyei pártizé kibasszon vele. Ha nem fizeti ki azonnal, akkor vagy szétfröcsköli amit kiszívott, vagy őt magát fogja beszívni a csőbe. Mivel az ürge egyre durvábban beszélt vele, a megye nagymenőit emlegette, mint haverjait, ezért Tibor agyában elpattant valami. Előbb a frissen felújított és közpénzből magáncélra hasznosított turistaház verandájára terítette a fekáliát, majd az immár üres tartályba felszívta az embert. A feje könnyen belement a csőbe, de a test már nehezebben. Végül az is becsúszott. Az esetnek híre ment, és Tibor lett a leghíresebb szippantós az országban. Fel is kellett vennie egy titkárnőt, aki számon tartotta a rendeléseket. Egyik nap Sopronban szippantott, másnap a Hajdúságban. És persze nemcsak hagyományos munkára hívták, szarszippantásra, hanem teljes körű és végleges eltakarításra. Többségében politikusokat tüntetett el, de voltak polgámesterek, bankigazgatók, sportági elnökök, médiavállalkozók, tanácsadók. Gyorsan és megbízhatóan dolgozott. Ahol szippantós kocsijával felbukkant, begurult a falu egyetlen utcájába, a népek összefutottak és mosolyogva várták, csodát tesz-e Tibor. És Tibor csodát tett. Megtisztult minden. Alig néhány hónap alatt végzett. Ebből a melóból annyira megszedte magát, hogy már nem kellett tovább dolgoznia. Tele volt pénzzel. Végül úgy döntött eladja a szippantós kocsit.

Tibor a szokott időben ébredt. Most nem volt annyira kimerült, mint az előző hajnalban. Sőt, boldog volt, hiszen álmában végre nem verte át senki, nem használta ki egyetlen nő sem, és nem is lőtték fejbe. Egyszerű szippantós volt, aki rendet tett maga körül. Tisztába tette a dolgokat. Ennyire egyszerűen. A levegő friss volt, egyetlen apró szardarabka sem maradt sehol. Végre egy szép és megnyugtató álom. Tibor a leszázalékolt műszaki rajzoló mosolyogva ment a piacra, ahol krumplit árul és vöröshagymát.

Az éjszaka még messze volt.

ujszo.com; képarchívum