GÁBOR GYÖRGY
(facebook, 2017. június 21.)
Múlt hét szerdán vizsgáztattam (nem mondom meg, melyik egyetemen, milyen
szakosokat). A vizsga végén az egyik tanítványom odalépett hozzám és
mondta: Tanár úr, szeretnék elköszönni. Mit sem sejtve válaszoltam: szép
nyarat! Örökre - mondta, én meg hülyén bámultam rá. Két hét múlva -
folytatta - párommal és gyerekeimmel véglegesen kivándorlunk (és itt
megnevezett egy tőlünk északra lévő országot). Házuk már megvan,
munkahelyük megvan, gyermekek beiskoláztatása megtörtént.
Ma is vizsgáztattam - nem mondom meg, melyik egyetemen, milyen szakosokat.) És újra egy elköszönő tanítvány. Gyermekével tőlünk délre tart, egy mediterrán országba.
Mindkettejükben közös, hogy több diplomájuk van, több nyelven beszélnek, s nálam jelesre vizsgáztak.
És még az is közös bennük, hogy mindketten ugyanazt mondták: elegük van ebből az országból. A mai vizsgázó még hozzátette: meggyűlöltették velem az országot. Az ő 16 éves fia egyébként már beszél angolul, németül, franciául és tud latinul. Most a spanyolt fogja tanulni.
Idehaza nincs rájuk szükség. Pedig bizonyára Parragh-nak is tetsző, jó szakmunkás válhatott volna belőle.
Ma is vizsgáztattam - nem mondom meg, melyik egyetemen, milyen szakosokat.) És újra egy elköszönő tanítvány. Gyermekével tőlünk délre tart, egy mediterrán országba.
Mindkettejükben közös, hogy több diplomájuk van, több nyelven beszélnek, s nálam jelesre vizsgáztak.
És még az is közös bennük, hogy mindketten ugyanazt mondták: elegük van ebből az országból. A mai vizsgázó még hozzátette: meggyűlöltették velem az országot. Az ő 16 éves fia egyébként már beszél angolul, németül, franciául és tud latinul. Most a spanyolt fogja tanulni.
Idehaza nincs rájuk szükség. Pedig bizonyára Parragh-nak is tetsző, jó szakmunkás válhatott volna belőle.
 |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése