LÉVAI JÚLIA MÍRA
(facebook, 2017. június 21.)
Ha a baloldali ellenzéki pártok ugyanolyan tehetségesek lennének egy
adott helyzet kihasználásában, mint Orbán, akkor most kivételesen jó
alkalomnak tekintenék a kormányfő Horthy-beszédét önmaguk ill. általában
a baloldaliság megerősítéséhez.
Akkor már tegnap mozgósították volna a művelt, társadalomtudományban-szociálpolitikában járatos sajtósaikat és egyéb háttérembereiket, hogy rövid, tömör mondatokban foglalják össze a Horthy-rendszer társadalmának jellemzőit.
Ehhez két politikai szempontot adtak volna meg nekik:
– Keressék meg és foglalják össze mindazon tényeket, adatokat és összefüggéseket, amelyek azt igazolják, hogy a Horthy-rendszer ugyanolyan szegény-ellenes volt, mint az Orbán-rendszer.
– Vonultassanak fel minden olyan megnyilvánulást, amely azt igazolja, hogy a Horthy-rendszernek ugyanúgy a társadalom kettészakítása volt a célja, mint az Orbán-rendszernek, amennyiben az egyes társadalmi rétegek jóléte mindig csak egy másik réteg kárára valósulhatott meg. Vagyis hogy mindkét rendszer egyformán az emberek kijátszására, egymás ellen uszítására játszott és mindkettőnek a merev hierarchia fenntartása volt a lényege.
A háttérembereknek ez persze nem okozott volna különösebb gondot, hiszen őket (akik még véletlenül sem pusztán egykori rádiós-tévés műsorvezetők vagy egyéb sikeremberek, hanem komoly szakértők is) eleve azért alkalmazták, mert a kisujjukban van a felsorolt témák szakirodalma, pontosan tudják, hogy hová kell nyúlniuk, és az ilyen akut helyzetekben már csupán az egyes adatok jó szelektálása és pontosítása a feladatuk. Néhány óra alatt mindannyian összeszedték volna az idézhető mondatokat, ha máshonnan nem, a Magyarország felfedezése című, közismert sorozat szerzőitől, valamint Ungváry Krisztián, Ferge Zsuzsa és Gyáni Gábor vonatkozó műveiből. Estére pedig a skype konferenciavonalának segítségével az egyenként kidolgozott anyagok alapján már össze is állt volna egy közös nyilatkozat.
Mindezek folytán mára már tele lenne az éter azokkal a számokkal és összefüggésekkel, amelyek igazolják, hogy miért van ma is ugyanolyan létjogosultsága a baloldalnak, mint akkor. Hiszen a Horthy-rendszerben a két világháború között a lakosság 65 százaléka volt szegény, 60-85 százaléka a létfenntartás szintjén vagy ez alatt élt. A jövedelemmegoszlás kiugróan egyenlőtlen volt: a lakosság 81 százaléka az összjövedelemnek csupán a 44 százalékát élvezte, a maradék 56 százalékot pedig egy rendkívül szűk réteg: a lakosságnak az egyötöde birtokolta. Ami pedig a korabeli viszonyokhoz képest is szélsőséges aránytalanságot jelentett, hiszen minden más országban sokkal jobb volt a helyzet. Éppen ezért azokban az években minden más országénál hatalmasabb volt a kivándorlás mértéke is: már 1930-ig több mint 73 ezren hagyták el Magyarországot és a kivándorlás tempója a következőkben csak fokozódott. Ahogyan az Orbán-rendszerben is ugyanez a helyzet állt elő.
A baloldal tehát okkal mondhatja, hogy van helye és van feladata a mai körülmények között, továbbá van miért tiltakoznia a kormány részéről is gerjesztett Horthy-kultusszal szemben. Amit ez jelent, az ellentétben áll minden olyan törekvéssel, amelynek célja a társadalom jólétének elősegítése, az egyenlő esélyek biztosítása és a társadalmi javak igazságos elosztása.
Itt a vége, fuss el véle. Az én mesém is tovább tartott volna, ha az ellenzéki pártok ugyanolyan tehetséges politikusok lettek volna. Aludjatok jól, jó éjszakát, gyerekek!
Akkor már tegnap mozgósították volna a művelt, társadalomtudományban-szociálpolitikában járatos sajtósaikat és egyéb háttérembereiket, hogy rövid, tömör mondatokban foglalják össze a Horthy-rendszer társadalmának jellemzőit.
Ehhez két politikai szempontot adtak volna meg nekik:
– Keressék meg és foglalják össze mindazon tényeket, adatokat és összefüggéseket, amelyek azt igazolják, hogy a Horthy-rendszer ugyanolyan szegény-ellenes volt, mint az Orbán-rendszer.
– Vonultassanak fel minden olyan megnyilvánulást, amely azt igazolja, hogy a Horthy-rendszernek ugyanúgy a társadalom kettészakítása volt a célja, mint az Orbán-rendszernek, amennyiben az egyes társadalmi rétegek jóléte mindig csak egy másik réteg kárára valósulhatott meg. Vagyis hogy mindkét rendszer egyformán az emberek kijátszására, egymás ellen uszítására játszott és mindkettőnek a merev hierarchia fenntartása volt a lényege.
A háttérembereknek ez persze nem okozott volna különösebb gondot, hiszen őket (akik még véletlenül sem pusztán egykori rádiós-tévés műsorvezetők vagy egyéb sikeremberek, hanem komoly szakértők is) eleve azért alkalmazták, mert a kisujjukban van a felsorolt témák szakirodalma, pontosan tudják, hogy hová kell nyúlniuk, és az ilyen akut helyzetekben már csupán az egyes adatok jó szelektálása és pontosítása a feladatuk. Néhány óra alatt mindannyian összeszedték volna az idézhető mondatokat, ha máshonnan nem, a Magyarország felfedezése című, közismert sorozat szerzőitől, valamint Ungváry Krisztián, Ferge Zsuzsa és Gyáni Gábor vonatkozó műveiből. Estére pedig a skype konferenciavonalának segítségével az egyenként kidolgozott anyagok alapján már össze is állt volna egy közös nyilatkozat.
Mindezek folytán mára már tele lenne az éter azokkal a számokkal és összefüggésekkel, amelyek igazolják, hogy miért van ma is ugyanolyan létjogosultsága a baloldalnak, mint akkor. Hiszen a Horthy-rendszerben a két világháború között a lakosság 65 százaléka volt szegény, 60-85 százaléka a létfenntartás szintjén vagy ez alatt élt. A jövedelemmegoszlás kiugróan egyenlőtlen volt: a lakosság 81 százaléka az összjövedelemnek csupán a 44 százalékát élvezte, a maradék 56 százalékot pedig egy rendkívül szűk réteg: a lakosságnak az egyötöde birtokolta. Ami pedig a korabeli viszonyokhoz képest is szélsőséges aránytalanságot jelentett, hiszen minden más országban sokkal jobb volt a helyzet. Éppen ezért azokban az években minden más országénál hatalmasabb volt a kivándorlás mértéke is: már 1930-ig több mint 73 ezren hagyták el Magyarországot és a kivándorlás tempója a következőkben csak fokozódott. Ahogyan az Orbán-rendszerben is ugyanez a helyzet állt elő.
A baloldal tehát okkal mondhatja, hogy van helye és van feladata a mai körülmények között, továbbá van miért tiltakoznia a kormány részéről is gerjesztett Horthy-kultusszal szemben. Amit ez jelent, az ellentétben áll minden olyan törekvéssel, amelynek célja a társadalom jólétének elősegítése, az egyenlő esélyek biztosítása és a társadalmi javak igazságos elosztása.
Itt a vége, fuss el véle. Az én mesém is tovább tartott volna, ha az ellenzéki pártok ugyanolyan tehetséges politikusok lettek volna. Aludjatok jól, jó éjszakát, gyerekek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése