GELLÉRT ANDRÁS írása
(megjelent az ART'húr irodalmi kávéház oldalán)
Amíg riporter és szerkesztő voltam valami rádióban, senkit sem
érdekeltem. A műsorokról, történetekről, élményekről sosem kérdeztek.
Persze mit kérdeztek volna, ha nem is hallgatták? Ha társaságba mentem
nem szóltak hozzám. Unalmas és jelentéktelen voltam a számukra. Észre
sem vettek. Amióta viszont váltottam, különlegessé, egzotikussá váltam.
Menő lettem. Le sem tudom az embereket vakarni magamról. Naponta jobbnál
jobb helyekre hívnak, valósággal udvarolnak nekem. Kedvesek,
figyelmesek, már már alázatosak velem. Érdeklem őket. Izgalmas pasas
lettem a szemükben. És kérdeznek! Sokat. Lelkesen. Mintha szerelmesek
lennének belém! Tud jönni? Biztosan?
Számíthatunk Önre? Kérjen bármit, megadjuk, csak jöjjön! Hálásak vagyunk Önnek, lekötelez. Megtisztel. Küldjünk taxit?
Számíthatunk Önre? Kérjen bármit, megadjuk, csak jöjjön! Hálásak vagyunk Önnek, lekötelez. Megtisztel. Küldjünk taxit?
Nekem taxit? Ugyan már. Beülök a csillogó fekete BMW-be (múlt héten
vettem, de már van kettő és egy tízezret futott Mercedes AMG GT-m), majd
látom a döbbenetet a szemükben amikor begördülök a kertjükbe, vagy a
házuk elé. Kinyitom az ajtót, magabiztosan kiszállok, úgy teszek, mintha
nem is venném észre őket pedig tudom, hogy látnak, figyelnek, lassan
magamhoz veszem a szükséges eszközöket, felmegyek, azt sem tudják mit
csináljanak örömükben, én pedig nem húzom az időt, hagyom, hogy
csodálhassák a profit akivé lettem. Aztán kiküldöm őket, arra
hivatkozom, hogy koncentrálnom kell, de előtte még konnektort kérek,
majd indul a varázslat.
10 perc az egész, a végén kezet mosok,
iszom egy pohár vizet, majd istenként távozom. Névjegyet kérnek,
hálálkodnak, kérdezik, hívhatnak-e máskor is, ajánlhatnak-e másoknak,
majd szégyenlősen átadják amit ilyenkor illik. 25 ezer a munkadíj+ 6
ezer a kiszállás, de néha még ezt is megfejelik néhány ezressel. Jól
élek, tele vagyok sikerélménnyel. Most délelőtt 11 óra van, de már
kilenc helyen voltam, estig pedig még tizenöt címre kell mennem. Kell?
Dehogy kell. Kedvelem ezt a melót. Csőgörényes lettem. Szart pucolok,
eldugult lefolyókat tisztítok, néha erős szagom is van, de amikor
beszállok a BMW-be komolyan leszarok mindent. Leginkább a múltamat,
amelyre senki sem kíváncsi. Már én sem.
![]() |
| mesterdugulaselharitas.hu |

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése