SZILÁRD A VÉRZIVATARBAN

LÉVAI JÚLIA
(facebook; 2017. jan. 13.)

Igen, én mondtam azt, hogy el kell innen takarítani a civileket, és akkor mi van?! Az tegnap volt, ma meg már nem mondom. Igen, szó volt erről, de most meg nincs szó. Szó volt, nincs szó, szó volt, nincs szó – nem unalmas ez már? Most mit kell itt ilyen nyelvi kérdésekbe belebonyolódni?! Hát egyetem ez itten? Nem egyetem! És ma már máma van már? Igen, máma van már! Hát akkor?! Mára ez nem érvényes, tegnap mondtam, de ma már nem mondom, ennyi. Nem kell erre a szavamra annyira ráugrani, mert ma már nincs ilyen, nincs eltakarítás.

Én mondtam, igen, de akkor se sincsen.

Átláthatóság van. A kulcsszó nem a kiseprűzés, hanem az átláthatóság.

Én arról nem tehetek, hogy amikor az átláthatóságot említem, akkor arra ők összerezzennek. Naná hogy összerezzennek, hiszen találva vannak! Én találtam el őket, ha valaki tudni akarja. Pedig akinek nem inge, hát az ne vegye magára. Mi csak annyit mondunk, hogy szeretnénk átlátni a működésüket. Az átlátszó működés, igen, erről beszélünk, és ők ettől meg lettek semmisülve. Mert nem akarják, hogy átvilágítsák őket.

Most mit néz itt rám úgy ez a kikupált képű firkász? Majd ő fog itt engem zavarba hozni a nézésével, mi? Azt képzeli? Hát pedig csak ne képzelje, mert mindenki az, csak ő nem, aki itt most a lapokat keverheti. Mert én vagyok, aki keveri, nem ő. És az is én vagyok, aki még nála is jobban tudom, hogy mivel lehetne engem zavarba hozni. De én ezt neki nem fogom átengedni, de nem ám! Nektek én nem fogok zavarba jönni, csesszétek meg, ha a fene fenét eszik, én akkor sem, megértettétek?!

Igen, én is hallottam, tudom: nem az átlátszóság ellen tiltakoztak, a kiseprűzés ellen tiltakoztak. Ja, meg a stílus ellen!

„Stílus”! Hogy oda ne rohanjak! Ilyen szavakat is csak a nemzetközi hálózatokban dagonyázó senkiházik használnak, rendes, magyar ember nem veszi a szájára, azt se tudja, mi az.

Na de én most ezt az eltakarítást meg kiseprűzést szépen kiveszem a pakliból, megértettétek? Szépen eltűntetem az asztal alatt, és marad az átláthatóság, bizony! Ezt csapom most ki az asztalra, ez az adu. Nektek pedig legyen mindegy, hogy ők mi ellen tiltakoztak, értve vagyok? A végeredmény így is, úgyis az, hogy mi vagyunk hatalmon, ők meg a zsúrkocsik vagy miazisten. Zsírpapik. Nem: zsúrpubik, na végre megvan.

Hogy miért kell ennek a f@sz Viktornak is mindig ilyen hülye szavakat használnia?! Az embernek folyton megjegyezhetetlen marhaságokon kell gondolkodnia, miközben az Árpád is, meg a Tóni is csak vidáman költik a pénzüket, ott, ahol kell. Engem meg közben bedobnak a sűrűjébe, legyek én kitéve a mindenféle támadásoknak.

A franc ebbe az egészbe, fogok is szólni most már, hogy ez így nem mehet tovább. Tessék szépen mindig leírni pontosan, szó szerint a direktívákat, hogy milyen szavakból álljon az a kurva mondat és mikor, hogyan kell elmondani. Nekem azt nem esik nehezemre felolvasni, igazán belefér a munkaidőmbe, és aztán ki-ki mehet a dolgára. Na de hogy a mondatot is nekem kelljen kitalálni, meg még ha mégse jön be, akkor nekem kelljen itt kínosan magyarázkodni, hát azt már nem! Az már aztán igazán mindennek a teteje! Szólni is fogok, igen, ezt most már megfogadtam. Csak most még akkor elrendezem itt ezt a sok túlfejlett észjárásút.

Szóval akkor maradjunk annyiban, hogy amit mondtam, nem mondtam – van is egy ilyen mondás, nem igaz? Na nesztek, műveltkéim! –, viszont most mondom, hogy akkor tehát a mi célunk az átlátszóság. Ha valaki nem tudná elég jól elképzelni, hogy milyen az, akkor nézzen csak rám.

És ha nálam átlátszóbbat talál, hát akkor én leveszem előtte az összes kalapomat.