BRUCK ANDRÁS
(facebook; 2017. január 28)
(facebook; 2017. január 28)
A diktatúra és az iránta érzett mély emberi vágy örök. Ezért felemelő
érzés, hogy erről ma kevesen tudhatnak többet nálunk, magyaroknál.
Nyilvánvaló, hogy a téma nem a mi jó barátunk, Putyin elnök miatt vált egyszerre ilyen aktuálissá, hiszen arrafelé az elnyomás mondhatni létszükséglet, hanem mindenekelőtt Donald Trump miatt: ő az oka, hogy Amerikában mint a cukrot veszik ismét Orwell 1984-ét. Az Amazon eladási listáján az első helyre ugrott, a Penguin kiadó meg 75 ezer új példányt rendelt belőle.
Amerika tehát, akár valamennyi egészséges, élő organizmus, reagál.
Ki így, ki úgy: jól, rosszul, éppen időben, vagy türelmetlenül, pánikhangulatban, de az amerikaiak együtt élnek önmaguk valóságával, tudatában vannak az emberi, társadalmi állapotok végzetes törékenységével. Ettől is olyan sikeresek. Sokan irigylik és gyűlölik is őket érte.
Trumpból persze nem lesz Big Brother, akkor sem, ha menet közben esetleg rákapna a zsarnokság édes ízére. Nincs esélye arra, amit nagy rajongója, Orbán Viktor félkézzel véghezvihetett. Vezető amerikai külügyisek minapi lemondása ennek csak a legfrissebb példája. És mi jön még! Trump vagy tanul és igazodik, és akkor még akár használható elnök is lehet, vagy…
Nem tudom, nem vagyok jós.
A mi tragikusra fordult sorsunk ellenben meglehetős pontossággal előre látható volt, nem kellett hozzá jóstehetség. Mikroszkopikus és katedrális méretű események egyaránt előre jelezték mindazt, ami végül bekövetkezett. Apám például tökéletesen értette azokat a meghatározó éveket. 1998-ban arra a kérdésemre, hogy mit gondol a hatalomra került Fideszről, ennyit válaszolt: ezek, fiam, olyanok, mint a kakastollasok.
Ő honnan tudta?
Apám egyszavas, Tölgyessy és társai álnok elemzéseit örökre a szemétdombra küldő látlelete után egy évvel jelent meg Orbán Ottó egyik nagy verse, benne ezzel a már akkor sem jóslattal, hanem bizonyossággal: „… az a legleverőbb hogy lehetett volna belőlük… a tiszta lap amelyen nem dereng föl a diktatúra vízjele.”
És ő miből látta?
A következő tíz évben aztán Orbánék ellenzékben is mindent feltártak magukból: már akkor élve boncoltak. 2010-től pedig Orwell valóban kezdett évente mind aktuálisabbá válni.
Én magam a három és fél év tapasztalatait 2013 végén tettem közzé az ÉS karácsonyi számában – teljes egészében a frissen újraolvasott 1984 hatására. Minden lapja Magyarország volt, rólunk szólt – persze a soha, egyetlen diktatúrában meg nem valósult extremitások nélkül. Hőseinek minden mondata, gondolata, kérdése, érzése az enyém, a mienk volt.
Orwell előre látta Orbánt.
Csak a magyar értelmiség nem látta, vagy tagadta és tagadja a mai napig. A Klubrádió pedig akkor, 2013. december 20-án, az épp aznap megjelent Élet és Irodalom ismertetéséből kihagyta a lap, úgy emlékszem, vezető anyagát, a Jel címűt.
Az enyémet.
Nyilván túlzásnak tartották.
Szerencsére az amerikaiak hisznek Orwellnek, ezért ők és a szabad világ élni fog, mi meg… de mondtam, nem vagyok jós.
Nyilvánvaló, hogy a téma nem a mi jó barátunk, Putyin elnök miatt vált egyszerre ilyen aktuálissá, hiszen arrafelé az elnyomás mondhatni létszükséglet, hanem mindenekelőtt Donald Trump miatt: ő az oka, hogy Amerikában mint a cukrot veszik ismét Orwell 1984-ét. Az Amazon eladási listáján az első helyre ugrott, a Penguin kiadó meg 75 ezer új példányt rendelt belőle.
Amerika tehát, akár valamennyi egészséges, élő organizmus, reagál.
Ki így, ki úgy: jól, rosszul, éppen időben, vagy türelmetlenül, pánikhangulatban, de az amerikaiak együtt élnek önmaguk valóságával, tudatában vannak az emberi, társadalmi állapotok végzetes törékenységével. Ettől is olyan sikeresek. Sokan irigylik és gyűlölik is őket érte.
Trumpból persze nem lesz Big Brother, akkor sem, ha menet közben esetleg rákapna a zsarnokság édes ízére. Nincs esélye arra, amit nagy rajongója, Orbán Viktor félkézzel véghezvihetett. Vezető amerikai külügyisek minapi lemondása ennek csak a legfrissebb példája. És mi jön még! Trump vagy tanul és igazodik, és akkor még akár használható elnök is lehet, vagy…
Nem tudom, nem vagyok jós.
A mi tragikusra fordult sorsunk ellenben meglehetős pontossággal előre látható volt, nem kellett hozzá jóstehetség. Mikroszkopikus és katedrális méretű események egyaránt előre jelezték mindazt, ami végül bekövetkezett. Apám például tökéletesen értette azokat a meghatározó éveket. 1998-ban arra a kérdésemre, hogy mit gondol a hatalomra került Fideszről, ennyit válaszolt: ezek, fiam, olyanok, mint a kakastollasok.
Ő honnan tudta?
Apám egyszavas, Tölgyessy és társai álnok elemzéseit örökre a szemétdombra küldő látlelete után egy évvel jelent meg Orbán Ottó egyik nagy verse, benne ezzel a már akkor sem jóslattal, hanem bizonyossággal: „… az a legleverőbb hogy lehetett volna belőlük… a tiszta lap amelyen nem dereng föl a diktatúra vízjele.”
És ő miből látta?
A következő tíz évben aztán Orbánék ellenzékben is mindent feltártak magukból: már akkor élve boncoltak. 2010-től pedig Orwell valóban kezdett évente mind aktuálisabbá válni.
Én magam a három és fél év tapasztalatait 2013 végén tettem közzé az ÉS karácsonyi számában – teljes egészében a frissen újraolvasott 1984 hatására. Minden lapja Magyarország volt, rólunk szólt – persze a soha, egyetlen diktatúrában meg nem valósult extremitások nélkül. Hőseinek minden mondata, gondolata, kérdése, érzése az enyém, a mienk volt.
Orwell előre látta Orbánt.
Csak a magyar értelmiség nem látta, vagy tagadta és tagadja a mai napig. A Klubrádió pedig akkor, 2013. december 20-án, az épp aznap megjelent Élet és Irodalom ismertetéséből kihagyta a lap, úgy emlékszem, vezető anyagát, a Jel címűt.
Az enyémet.
Nyilván túlzásnak tartották.
Szerencsére az amerikaiak hisznek Orwellnek, ezért ők és a szabad világ élni fog, mi meg… de mondtam, nem vagyok jós.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése