JÓ, RENDBEN

GAÁL PÉTER
(facebook; 2017.01.17.)

Akkor számoljunk még egyszer, csak úgy kutyafuttában. Normális (létezik olyan? idejét se tudjuk) körülmények között a 8 M választópolgárból van körülbelül 2 M "jobboldali" és körülbelül 2 M "baloldali" magyar szavazó. Mindkettőből nagyjából fele az eltökélt, akik tudatos választóknak mondják magukat (egy régi jogászunktól hallottam először ezt a kifejezést). Én a tudatosság helyett találóbbnak gondolom az érzelmességet, de most ott egye meg a fene, maradjon így. Van még további 1 M ember, aki hajlandó elmenni szavazni, és attól függően fog ide vagy oda (rendszerint valaki ELLEN), hogy épp hogy érzi magát.
Jelen állapotunkban a dolog úgy néz ki, hogy a "baloldalról" már 2010-ben lesöprődtek a nem tudatosak (érzelmesek), és átkerültek a másik táborba, illetőleg a kisebb pártok mellé. A még magát aktivizálni hajlandó 1 M zöme szintén. Nyilván rengeteg átfedés van, az egész baromira nem pontos, de most ne bíbelődjünk vele. Ez így összességében körülbelül 60 %-os részvétel, ami megfelel a gyakorlatnak.

Nekünk egyetlen kérdésre kell válaszolnunk: arra, hogy valóban így állhat-e a helyzet, vagy esetleg másként? A közvéleménykutatásokkal úgy törölhetjük ki a fenekünket, ahogy vannak. Egyfelől némellikük-másikuk, hogy úgy mondjam, irányított, vagyis a propaganda része. Simán el tudom képzelni, hogy egyetlen felmérésről két eredménytábla készül: egy a keresztapának, egy publikumnak. Még az is előfordulhat, hogy nem kettő, hanem három. Egy a marketingeseknek, egy nekünk, és egy még annál is rózsásabb a keresztapának, utóbbi külön rendelésre. Nem kell bennfenteseknek lenniük. Egyetlen pillantásra látszik, ki hova húz. 2016 végén (11-12. hó) például a Fidesz-KDNP teljes népesség körében mért népszerűsége 25 és 36 % között mozgott. A különbség akkora, mint az MSZP és Jobbik teljes támogatottsága. Még egyszer leírom: A KÜLÖNBSÉG. Potom 1 M (egymillió) emberről van szó.

Sem a (nagyrészt kormánypárti) médiának, sem a különböző fórumokon nyüzsgőknek nem kell bedőlni. Előbbiek esetében hiba csak a "saját" sajtó figyelemmel kísérése. Én évekig olvastam a Demokratát (jó, a vécében, de Élet és Irodalmat is ott olvastam, és még csak azt se mondom, hogy utóbbit nem vicclapként, mert legelőször mindig Váncsát kerestem benne), most pedig az Origót. Ha mást nem, a tüzérségi tűz irányát nagyon jól be lehet mérni rajtuk. Pontosan olyan jól, mint annak idején mondjuk a Pravdán, különös tekintettel a Vozsgy uralkodására. Most például az Origó mintha Oroszországot kezdené csócsálni. De miért, az Isten szerelmére, töpreng az Olvasó. Az atyai jóbarát, aki ugyanúgy két hét alatt kisöpörte az Iszlám Államot, mint Pintér a bűnözést, akitől az olcsó gáz jön, aki az atomerőművet építi majd meg, aki felújítja a metrókocsikat, és aki maga is tiszteletét teszi bő két hét múlva (ez utóbbi jelen ismereteink szerint megfelel a valóságnak)? Talán azért, mert felvetődött, hogy még sincs rá akkora szükség. A mór megtette kötelességét, a mór mehet. Felsejlett a távolban egy másik atyai jóbarát szőke kobakja. Pluszban a mórnak van egy - találgatunk, találgatunk - másik itthoni barátja is, bizonyos Vona Gábor. Aki esetleg közelebb áll a szívéhez.

Akkor itt állunk, mint Bálám szamara? Milyen jó is volna, ha úgy állnánk itt. Önök közül a legtöbben annyit tudnak Bálám (Bileám) szamaráról, hogy valahol állt. Pedig az a kérdés, hogy MIÉRT állt. Nos, Bálám szamara azért állt, mert az Úr angyala nem engedte tovább. A történet most nem érdekes, ha akarják, olvassák el a Bibliában: 4 Móz 22, a szamárra vonatkozó rész a 22. verstől.
A szamár LÁTTA az angyalt. Látta, amit gazdája nem látott.
Tehát, mit láthatnánk, ha mi is látnánk? Látnánk kormányoldalon 1 M embert. Vagy még annyit se. Vagy nagyon kicsit többet. És látnánk másik 7 M tanácstalan balfaszt. Tudják, az összes választópolgár hány százalékának szavazatával nyerte meg a Fidesz-KDNP a vasárnapi időközi önkormányzati választásokat Szentendrén? 16. Némileg többel, mint ahány százaléka az 1 M a 8 M-nak. Nem sokkal többel. És Szentendre en bloc nem nyomortelep, ezt tizennégy év ottlakás után nyugodtan ki merem jelenteni. Nem az elkeseredettek városa. Kivétel.

Csak hát a helyzet pillanatnyilag az, hogy a 7 M tanácstalan balfasz egy része még megpróbál az egyre idegesebb turul hátára felkapaszkodni, más részük már lecsúszott róla, a többiek közül pedig azok, akik még nem a mosogatást vagy gipszkartonozást szervezik Németországba, néznek egymásra bután. Eresszék el a fülük mellett a kormánypárti szófosást. A szívekben nincs semmiféle kormánytöbbség, pláne nem akkora, mint amekkorát - ha így folytatódik - a következő választások mutatni fognak. De annak a 7 M bután nézőnek már nem elég a régi hazugságok ismétlése, pláne nem a régi szájakból. Nem elég, ha azt mondjuk nekik, hogy most egyetlen dolog a fontos, Orbán elküldése. Utána mi lesz? fogja kérdezni a választó. Utána majd szépen megváltoztatjuk a mai jogot, mondja az agitátor, és visszaállítjuk a majomcsordaszerű tülekedést a koncért. Bocsánat, visszaállítjuk azokat az intézményeket, amelyeknek az eddigi összes kormányunkat - a jelenlegit is beleértve - köszönhettük. Mosolyogva hozzáteszi majd, hogy kérem, ez a demokrácia. Gondolják, hogy ERRE lesz annyi vevő a 7 M-ból, hogy MEGBUKTASSA AZT A KORMÁNYT, AMELY ÉPPEN E MIATT JÖHETETT LÉTRE?

Nem érdemes számokkal dobálózni, diszkréten hozzátoldva a "ha" szócskát. Minden MLM-es ebből él. Ha már rátaláltunk a csacsira: a szamár orra előtt lógatott répából. Hogy mindössze tizenkét "igazgatót" kell behozni a rendszerbe, és utána már lehet is venni a repülőjegyet a Bahamákra, mert elkezd dőlni a pénz. Mit tizenkettőt, négyet. A havi millióhoz annyi is elég. És ha az illető ráharap, és felteszi az utolsó filléreit... kártya perdül, kártya mén. Arany János Hídavatása sem tanulság nélküli.
Azzal se takarózzunk, hogy nincs már idő a szervezésre. Nem kell semmiféle idő. Ezt olyanok mondják, akik csak a régi sémákban, szervezetekben és protéziscsattogásban hajlandók gondolkodni.

Felejtsék el az összes ismert pártot. Az összes ismert pártembert. Felejtsék el az összes répát, amit az orruk elé tesznek. És ha a jövőjükről gondolkodnak, ne az anyagi egzisztenciával kezdjék. Képzeljenek el egy olyan országot, ahol pártemberek jóindulata nélkül is boldogulhatnak, és amelynek a vezetőit nem az az egymás elleni harc tartja hatalmon, amelyet Önökkel vívatnak meg.
Képzeljenek el egy olyan országot, ahol otthon érezhetik magukat, világnézetre való tekintet nélkül. Képzeljenek el egy olyan országot, ahol ezeregyszáz év után végre béke van, és az unokáik a mostani életükről csak unalmas történelemórákon hallhatnak.

Ez utóbbi persze szimpla álmodozás. Tudják, mikor lehet ebből és a megelőzőkből valami? Ha néhány (Önök számára) teljesen új emberben lesz legalább annyi kurázsi, mint amennyi Orbán Viktorban volt huszonnyolc évvel ezelőtt.
És persze, ha néhány más tulajdonság nem lesz bennük belőle.

Gaál Péter fotója