Impresszionista rajz
A kalap Sétáló Úr fején ül, diszkréten, nem túl
feltűnően, éppen csak annyi önérzettel, amennyi egy jól nevelt, jó házból való
Kalaphoz illik, akinek inkább az alatta sétáló fejet kell reprezentálni.
Türelmesen ül a kalap a fejen, néha, amikor a gazda kezét
érzi, udvariasan repül le a fejről, olyanféle gyakorlott és sima mozdulattal,
mint ahogy valami titkár ugrik fel helyéről a vezérigazgató úr előszobájában,
amikor látogató érkezik. Szinte magától csinálja, mértéket tartva, kisebb és
nagyobb ívekkel jelezve a szembejövő ismerős társadalmi és gazdasági
jelentőségét és rangfokozatát. Nagy ívben, mikor előre köszön, kis ívben, mikor
csak visszaköszönésről van szó. Korrekt, úri kalap, senki se hinné róla...
Mert egyszerre csak kitör a forradalom.
Minden bejelentés és előzmény nélkül a kalap fellázad.
Önállósítja magát.
Előbb csak a széle billen meg, magától, anélkül hogy a
Főnök parancsoló ujja hozzáért volna. Az Ujj egy tétova mozdulatot tesz, de
aztán elszégyelli magát. És e határozatlansággal elveszti a pszichológiai
hangulatot, csakúgy, mint Bourbon Lajos annak idején, mikor még
visszafordíthatta volna a vízözönt egy kis eréllyel, ha lecsukatja Mirabeaut,
vagy nem enged szabad utat a nemzetgyűlésnek, vagy mit tudom én.
De íme, elkésett, s a végzetet nem lehet többé
feltartóztatni.
A következő pillanatban a kalap nagy ívben lerepül a
fejről. Magától. És többé nem is ül vissza a helyére.
A kalap megindul.
Előbb a földre veti magát, mint aki erőt akar gyűjteni. A
Főnök most már látva, hogy baj van, utánakap, de a kalap nem várja be a
megalázó mozdulatot, amellyel először hajolt meg előtte főnöki gerinc.
Nagy ugrással eliramodik. Előbb a lapján fut egy darabig,
aztán megfordul a hátára. Pillanatig habozik, de aztán, látván, hogy a Főnök Úr
pirosan és zavartan közeledik, hirtelen elszánja magát. A pillanat zseniális
ötletet villant meg agyában, egy technikai megoldást, ami a most következő
versenyfutásban a legnagyobb sebességet biztosítja számára. Olyanféle fogást,
mint Nurmié, vagy azé az úszóbajnoké, aki először jött rá a crawl óriási
előnyére.
A kalap oldalt fordul, élére áll, fölemelkedik saját
szegélyére. És most ebben a legpraktikusabb helyzetben nagy sebességgel
száguldani kezd, mint egy ördögkerék, mint egy motorbicikli.
És kezdődik az izgalmas üldözés.
A kalap nyugodtan, egyenletes tempóban száguld. Sétáló Úr
utána. Eleinte apró, sebes léptekkel csak, mint aki nem veszi túl komolyan a
dolgot, hisz' ez csak egy rossz vicc, azonnal utoléri. Nem is kell utolérni,
majd csak meggondolja magát ez a szemtelen kalap, eszére tér, meghunyászkodva
lefekszik, és bevárja őt, hogy egy kis dorgálás, fenyítés, sőt kiporolás után
visszatérjen állásába.
Egy pillanatra úgy tetszik, mintha csakugyan ez történne.
A kalap lassít, megáll, aztán fáradtan lefekszik. Sétáló Úr lassítja lépteit,
előkelően közeledik és hanyag mozdulattal nyúl a kalap után.
De a kalap csak ezt várta.
Mielőtt hozzáérne a vadász keze, egy hasonlíthatatlanul
kecses mozdulattal oldalt ugrik, felegyenesedik, és még gyorsabb iramban szalad
előre. Átugrik egy útjába álló pocsolyát, a következőt keresztülszeli,
egyenesen egy szembe száguldó autónak tart. Körös-körül zúgás, sikoltás. Az
emberek megállnak, egy asszony szeméhez kap. Sétáló Úr elvörösödik, megfeledkezve
magáról rohan a kalap után, sziszegő káromkodás hagyja el előkelő ajkát, röhögő
gyerekek szaladnak utána, a kép felbomlik, mindenkit izgalom fog el. Vigyázzon,
az istenért, kiáltja egy ijedt kappanhang. De Sétáló Urat már nem lehet
megállítani, s egy lépéssel az autó előtt, rekedt hanggal a torkából, ráveti
magát a menekülő vadra. Ott marad, térden, a földön - a kalap egy elegáns
piruettel kisiklik, balra kanyarodik.
Most egyenletesen fut, tartott tempóban, mint a
versenyfutó a célegyenes előtt. Nem erőlteti meg magát. Belejött a dologba, nem
forszírozza a nagy előnyt, betartja azt az egy métert, amire szüksége van, nem
többet, nem kevesebbet. Néha lassít, ingerkedik - bevárja üldözőjét, az utolsó
pillanatban lódul neki, mikor a magából kikelt, minden emberi méltóságáról
megfeledkezett gazda éppen a hasraesés határán inog, ahogy utánakap.
Önérzete kitágul, vakmerő bravúrokat enged meg magának,
keresi a veszélyt. Hajszálnyira rohan át a robogó villamos előtt, az üldöző
visszatorpan.
Egy lojális, tekintélytisztelő péklegény útját próbálja
állni, gáncsot vet. A kalap ugrik, a péklegény vállat von. Iskolásfiú, aki
látja ezt, meghökkenve kitér előle, hiába ordítanak rá tízfelől, hogy fogja meg
- gyermeklelkében fantasztikus látomás támad a Veszett Kalapról, ami képes őt
megharapni, ha hozzányúl.
És ekkor, váratlanul, kalap és üldöző eltűnnek szem elől.
A kalap befordult egy kapuba - egy perc, a kapu alól
szitok, tompa kiáltás.
A következő percben méltósággal lép ki Sétáló Úr a kapu
alól. A kalap ott van a fején - az arca büszke és előkelő, és egyáltalán úgy
viselkedik, mintha nem is ő volna az. Nem néz jobbra és balra, kerüli a bámuló
tekinteteket.
Kompromisszumot kötöttek, úgy látszik, koalíciós alapon.
Új alkotmány született.
Sétáló Úr meg van győződve róla, hogy az ő erélyének és
politikai tapintatának köszönhető ez a szerencsés megoldás az utolsó percben.
 |
| Karinthy Frigyes és Ferenc 1930 körül |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése