KAKAS ÉVE

KRIASZTER ATTILA
(facebook; 2017. január 31.)

Kopognak a lakásajtón. "Biztos Pista bá' a folyosó végéről" - mondom magamban. Ő szokott ilyen határozottan dobolni, ha meg akar kérni, hogy töltsek ki helyette egy hivatalos űrlapot vagy fessem ki a konyháját. Újra kopog. Mit akarhat ennyire? "Jövök már!" - kiáltok magam elé még a szobából. Újra kopog. Szinte dörömböl már. "Jóvanna!" - mondom kissé emeltebb hangon immár a konyhából. Mi a franc lehet ilyen sürgős?... És kinyitom a bejárati ajtót. Három távol-keleti női arc bámul rám varázslatos, fülig érő szájjal, ahogy csak arrafelé tudnak mosolyogni. "Jézus Kis Szentjei Egyháztól vagyunk..." - vigyorognak erős akcentussal. "Köszönöm, nem veszek se olcsó alsógatyát, se eredeti Phi Li Pso gyümölcscentrifugát!" - és már csuknám is rájuk az ajtót. A legtörékenyebb beteszi a lábát a résbe: "Ne mááár! - mondja olyan esendő grimasszal, mint amikor a kamaszlányod könyörög, hogy hadd aludjon a pasijánál péntek este. "Az angyaloknak szükségük van Rád!" - adja meg a végső érvet.
Csak tudnám, mit kezdek most ezzel a ötkötetes, zsugorfóliázott kínai bibliával...