PARÁSZKA BORÓKA
(facebook; 2017. február 28
Próbálom modellezni, hogy a Mindenkire adott reakciók mögött mi minden van:
- siker/sikertelenség/ismertséghez való viszony. Amíg, nem jött az Oscar-díj, addig ezeknek a ma esztétikainak látszó vitáknak nyoma sem volt. Nem érezték tömegek kényszerét annak, hogy elmondják: a film szimbolikus, katartikus, giccses, sablonos, szocreál, felszínes, átlagos. A díj után azonban ez az esztétikainak látszó vita fellángolt. (teljesen más kontextusban hasonló lehet pl. a "fekete ruhás nővér" vita, vagy bármely más olyan diskurzus, amely hirtelen, váratlanul népszerűvé váló, vagy társadalmi tőkét nyerő emberek körül kialakul) Kérdés: milyen a társadalmi elismerés-megfelelés-elutasítás dinamikája?
- ideológiai prekoncepciók: akik a film alaptémájával, a szolidaritással rokonszenveznek azok lelkesebbek-elfogadóbbak-elnézőbbek, akik nem, azok nem. Kérdés: van-e bármilyen szinten kilépés az ideológiai rácsok közül? (Innen tovább: miért van az, hogy a magyarországi politikai rendszerek általában könyörtelenül leszámolnak a saját ideológiájukkal ellentétes esztétikai produktumokkal (úristen, hogy fogalmazok, innom kell még egy kávét). Nincs "esztétikai kohabitáció")
- gender kérdés: általában zavarba jött mindenki attól, hogy a Mindenki főszereplői, lázadói lányok. Van aki egyszerűen megállapította, hogy a Legyek ura jobb (jézusmárja), voltak akik szerint a lányok így nem hitelesek, és voltak akik szerint ez a film a nőkről-lányokról alkotott sztereotípiákat alakítja. Kérdés: lehet, hogy ez, a gender alapú idegenkedés volt a legerősebb? Az egymásnak ellentmondó elvárásoknak sem lehet sehogysem megfelelni?
- szervezeti kérdés: ez a film egy olyan politikai viselkedésmintát-stratégiát villant fel, amit én magyar nyelvterületen nem látok. Azt, amikor egy közösség konszenzust alakít ki, és azt fegyelmezetten, következetesen követi, támogatja. Egészen röviden: mindenki be tudja fogni a száját néhány másodpercig. Ilyent én "magyaremberek" között nem nagyon látok
:)))
(jó, ez vicc, ne vegyétek komolyan). Ezt, az ismeretlen, konszenzusos
hallgatásra épülő viszonyt az elfogadóknak és elutasítóknak egyaránt
nehéz értelmezni.
- siker/sikertelenség/ismertséghez való viszony. Amíg, nem jött az Oscar-díj, addig ezeknek a ma esztétikainak látszó vitáknak nyoma sem volt. Nem érezték tömegek kényszerét annak, hogy elmondják: a film szimbolikus, katartikus, giccses, sablonos, szocreál, felszínes, átlagos. A díj után azonban ez az esztétikainak látszó vita fellángolt. (teljesen más kontextusban hasonló lehet pl. a "fekete ruhás nővér" vita, vagy bármely más olyan diskurzus, amely hirtelen, váratlanul népszerűvé váló, vagy társadalmi tőkét nyerő emberek körül kialakul) Kérdés: milyen a társadalmi elismerés-megfelelés-elutasítás dinamikája?
- ideológiai prekoncepciók: akik a film alaptémájával, a szolidaritással rokonszenveznek azok lelkesebbek-elfogadóbbak-elnézőbbek, akik nem, azok nem. Kérdés: van-e bármilyen szinten kilépés az ideológiai rácsok közül? (Innen tovább: miért van az, hogy a magyarországi politikai rendszerek általában könyörtelenül leszámolnak a saját ideológiájukkal ellentétes esztétikai produktumokkal (úristen, hogy fogalmazok, innom kell még egy kávét). Nincs "esztétikai kohabitáció")
- gender kérdés: általában zavarba jött mindenki attól, hogy a Mindenki főszereplői, lázadói lányok. Van aki egyszerűen megállapította, hogy a Legyek ura jobb (jézusmárja), voltak akik szerint a lányok így nem hitelesek, és voltak akik szerint ez a film a nőkről-lányokról alkotott sztereotípiákat alakítja. Kérdés: lehet, hogy ez, a gender alapú idegenkedés volt a legerősebb? Az egymásnak ellentmondó elvárásoknak sem lehet sehogysem megfelelni?
- szervezeti kérdés: ez a film egy olyan politikai viselkedésmintát-stratégiát villant fel, amit én magyar nyelvterületen nem látok. Azt, amikor egy közösség konszenzust alakít ki, és azt fegyelmezetten, következetesen követi, támogatja. Egészen röviden: mindenki be tudja fogni a száját néhány másodpercig. Ilyent én "magyaremberek" között nem nagyon látok
:)))
(jó, ez vicc, ne vegyétek komolyan). Ezt, az ismeretlen, konszenzusos
hallgatásra épülő viszonyt az elfogadóknak és elutasítóknak egyaránt
nehéz értelmezni.
Azt
hiszem ez a négy tényező nagyjából el is mond úgy általában mindent
arról, hogy alakulnak a konfliktusaink - teljesen függetlenül a
Mindenkitől.
 |
| Szamosi Zsófia és az énekkar a Mindenki c. filmben. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése