GÁBOR GYÖRGY
(facebook; 2017. február 12.)
(facebook; 2017. február 12.)
Olvasom Schmidt
Mária A nyitott társadalom és a liberális forradalom c. publintását.
Nem az zavar (ezen tényleg csak röhögök), hogy írásának egész hangvétele
és irányultsága mennyire ötvözi az ötvenes évek pártpropagandistáinak
harcos lendületét és mondjuk Szabó Lászlónak az emlékezetes leleplezését
és feljelentését a Balatonboglári Kápolnatárlatokról, (Happening a
kriptában, Népszabadság, 1973. 12. 16.), ahol Szabó elvtárs félreérthetetlenül
kimutatta, hogy lófaszt művészet az, amit Galántai György, Pauer Gyula,
Halász Péter és mások művelnek, tevékenységük valójában a szocialista
Magyarország fennálló rendszere és a testvéri népi demokráciák ellen
indított lejárató, ellenforradalmi indíttatású kampány.
Engem sokkal jobban elképeszt, hogy a történész asszony, ki tudja, hány történelemre szakosodott intézmény vezetője, főigazgatója, a NER és az Orbán-klán állami megrendelésre legyártott, immár minden köztéren jelenlévő, s lassan kőszoborrá dermedő történelmi kútfője minden történelmi jellegű utalásával mennyire egyértelművé teszi totális felkészületlenségét és teljes inkompetenciáját a történettudomány területén. Nyilván nem olvasta, ezért most figyelmébe ajánlom az i.sz. II. században élt Lukianoszt, a híres szatíraírót, aki a Hogyan kell történelmet írni? c. munkája egy helyén az alábbi kritikai észrevételt fogalmazta meg „sok mai történetíró”-val szemben: „napi érdekeiket, saját hasznukat és előnyüket hajhásszák, és a történetírás révén remélik elérni. Tulajdonképpen meg kellene vetni őket, hiszen a kortársak szemében leplezetlen és ügyetlen talpnyalók; az utókor szemében pedig túlzásaikkal egész munkálkodásukat gyanússá teszik.” (Lukianosz összes művei, I. Magyar Helikon, 1974. 596. Fordította Kapitánffy István.)
Ami a megvetést illeti, Lukianosz nálam tárt kapukat dönget.
Engem sokkal jobban elképeszt, hogy a történész asszony, ki tudja, hány történelemre szakosodott intézmény vezetője, főigazgatója, a NER és az Orbán-klán állami megrendelésre legyártott, immár minden köztéren jelenlévő, s lassan kőszoborrá dermedő történelmi kútfője minden történelmi jellegű utalásával mennyire egyértelművé teszi totális felkészületlenségét és teljes inkompetenciáját a történettudomány területén. Nyilván nem olvasta, ezért most figyelmébe ajánlom az i.sz. II. században élt Lukianoszt, a híres szatíraírót, aki a Hogyan kell történelmet írni? c. munkája egy helyén az alábbi kritikai észrevételt fogalmazta meg „sok mai történetíró”-val szemben: „napi érdekeiket, saját hasznukat és előnyüket hajhásszák, és a történetírás révén remélik elérni. Tulajdonképpen meg kellene vetni őket, hiszen a kortársak szemében leplezetlen és ügyetlen talpnyalók; az utókor szemében pedig túlzásaikkal egész munkálkodásukat gyanússá teszik.” (Lukianosz összes művei, I. Magyar Helikon, 1974. 596. Fordította Kapitánffy István.)
Ami a megvetést illeti, Lukianosz nálam tárt kapukat dönget.
 |
| Lukianosz - William Faithorne metszetén (17. század) |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése