AZ ÍRÁSTUDÓK (SOKADIK) ÁRULÁSA

LÉVAI JÚLIA MÍRA reagálása a Magyar Nemzet és a hvg.hu cikkére
http://hvg.hu/kultura/20170216_mma_bojkott

Az MTA Filozófiai Intézetének vezetője, Hörcher Ferenc szerint nem helyes az itthoni politikai konfliktusokat egyeztetési kísérlet nélkül külföldre kivinni és ezzel itthoni tudományos vagy művészeti eseményeket veszélyeztetni.

Hörcher azt a helyzetet nevezi politikai konfliktusnak, amelyben egy önkényesen hatalomra jutott, voluntarista csoport áll szemben az összes többi, szakmai-filozófiai-esztétikai alapon működő csoporttal. Vagyis azt akarja elhitetni velünk, hogy itt egyszerűen politikai alternatívák állnak szemben, amelyek ütközése természetes egy társadalomban. Ezenkívül még azt is el akarja hitetni, hogy valóban azt mondja, amit gondol.

Márpedig ez utóbbit végképp nem lehet elhinni neki. Az előbbi pedig nem hit kérdése, mert az egyszerűen nem igaz.

Az MMA és a tudós- ill. művésztársadalom viszonya korántsem szimplán politikai konfliktus, hiszen nem pártok vagy politikai filozófiák állnak egymással szemben, természetes alternatívákként. Kizárólag arról van szó, hogy egy ideológia képviselői ideológiai egyeduralmat akarnak fenntartani, ami az univerzális szellemi szabadság és a demokrácia rombolását jelenti – a konfliktus tehát szellemi és morális természetű.

Nem érv, hogy amit ők érvényesíteni akarnak, azt nemzeti eszmének nevezik, mert a szellemi produkcióknál a „nemzeti” csupán az alkotások jelzője lehet, a tematikai szervezőereje, központi magva semmiképp sem. A szellemi tevékenység központi magva csak a gondolkodási és az alkotási készség lehet, ami pedig – akkor is, ha jobboldali ideológusok ezt nem képesek felfogni – az emberiség univerzális adottsága, és nem magyar, német, olasz vagy piréz specifikum. Ezzel pedig ők is tisztában vannak, hiszen ez a voluntarista társaság sem véletlenül akart most egy nemzetközi konferenciát szervezni. Ők maguk is pontosan tudják, hogy művészeti-tudományos kérdésekben nem átnyúlni a határok fölött fából vaskarika. Amikor tehát a nemzetköziség ellen beszélnek, hazudnak, mint a vízfolyás.
És amikor arról beszélnek, hogy aki ezt a problémát a külföld előtt is megemlíti, az egy belső ügyet „vitt ki”, akkor is tudatosan hazudnak, önmaguk ellen is szólnak.

Viszont még csak nem is szégyellik magukat.

Pedig annál undorítóbb emberféle nincs is, mint az, aki éveken át szabadon kiművelhette az agyát, és még diplomát (tehát felelősséget) is kapott ehhez a kiműveltségéhez, majd egyszer csak, kizárólag a párt- és hatalmi elkötelezettségének fenntartása érdekében úgymond „elfelejti” ezt a tudását. És nyíltan képes eljátszani, hogy valójában teljesen hülye, aki még arra sem képes, hogy különbséget tegyen egyeduralom és demokrácia, belügy és univerzális ügy, politikai és szellemi kérdés között.

A legkétségbeejtőbb, hogy ezt a fajta „felejtést” egyáltalán nem csupán az ő oldalukon látom, hanem az ellenzéki oldalon is: naponta ütközöm kiművelt emberfőkbe, akik képesek a saját tudásukkal ellentétes gondolatokat hangoztatni, csak azért, mert elkötelezettjei (sajnálom, de olykor már magam is azt gondolom: eltartottjai) valamelyik pártnak. Amiről pedig Julien Benda már jó régen megfogalmazta, hogy azonos „az írástudók árulásával”.

Momentán így állunk a hazai írástudóink egy nem kis részével.

Talán ha valakinek eszébe jutna ismét a „független gondolkodás” fogalma is, előbbre lennénk.

Elmarad az MTA Filozófiai Intézete és a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) által tervezett egyik konferencia a brit meghívottak bojkottja miatt – tudta meg a Magyar Nemzet.  

Julien Benda