BÉKAKIRÁLY, BODZAVIRÁG

LÉVAI JÚLIA MÍRA

(facebook; 2017. február 27.)

1957-től történetesen a Bakáts téri iskolába jártam

Sajátos idők voltak az akkoriak. Éppenséggel olyanok, amelyekben ugyan a közösségi eszmét állították elénk, ideálként, de ugyanennek az eszmének a jegyében például engem, mint "osztályidegent", negyediktől nyolcadikig kirekesztettek az úttörőzésből, egy éven át pedig az énekkarból is, ahová azonban végül mégis bekerültem.

Ám még véletlenül sem azon a közösségi úton, ahogy a filmbéli kislány, hanem egy pőrén individuális, bár egyszersmind romantikus, Móra Ferenc-i megoldással. (Minta: A kis bicebóca)

Az ötödikes évnyitónk előtt a kórus a Békakirály című gyerekoperával készült, amit én sóvárogva hallgattam a folyosón. Még meleg volt az idő (augusztus utolsó napjaiban jártunk), nyitott ajtó mögött zajlott a próba. Az operát jól ismertem az előző évről és több részét is kívülről tudtam. Odabenn azonban már sokan elfelejtették, egyszer még maga Klári néni is megakadt, mígnem az egyik nehezebb "kvak-kvak!" résznél bedőlt az egész. Na, akkor én gondolkodás nélkül beénekeltem a folytatást, az ajtó mellől.
Két perc múlva ott ülhettem a kórusban, és aztán én is kvak-kvakolhattam az évnyitón.

Ezzel együtt kár, hogy nem egy barátság és a szolidaritás vitt be engem is a kórusba. Így, ahogy az egész korosztályomnak, az én életemnek is nagyjából az a keserű tanulsága, hogy minden kizárólag a személyes erőnkön múlik, mások cselekvő együttérzésére csak ritka ajándékként számíthatunk.

Vicces, hogy most épp ugyanabban az iskolában fordult meg ez a történet, és vált hatalmas élménnyé a sikere, a gyerekek számára.

Hajrá, unokáink! 

Békakirály - Vesztl Fanni rajza