Bruck András: Akiért a mentő szól
(huppa.hu; 2017. február 4.)
Itt járt nálunk.
Két napja az a téma, miért jött, mintha nem lenne mindegy, hogy ezért vagy azért, vagy netán valami másért.
Ahogy az álmodozás a szegények televíziója, a találgatás a nyomorultak újságja.
Valójában teljesen érdektelen, minek jött az orosz politikai selejt aktuális reprezentánsa, viszont a rezsim és híveinek felajzottsága mindent elmondott arról, hol élünk, miben élünk. A megerőszakolt nők és az eltemetett negyven évünk meg foroghatnak a sírjukban.
Nem érdekes, miért jött, csak az, hogy honnan.
Hát innen.
Egy amerikai újságírónak, Michael Idovnak Moszkvában autózva feltűnt, hogy a szirénázó mentő nem kap utat, a többiekkel együtt araszol a forgalomban. Idovot felvilágosította orosz ismerőse, aki az autót vezette, hogy a moszkvaiak abban a hitben élnek, hogy a mentősök olykor nem beteget szállítanak, hanem mellékesért VIP-utasokat. „Honnan tudjuk, most kit visznek? B…sszák meg magukat.”
Ismerős? Van magyar, akit ez megdöbbent?
Na, ebből a pokolból jött ő hozzánk, és most is azért volt itt, hogy nálunk is minél hamarabb ilyen pokol legyen az élet. És nemhiába jár ide. Mert nem csak az ócskavas Paks2-öt és a gigahiteleket vetette meg a saját nemzete ellen fordult Orbánnal, hanem az orosz népet hatékonyan félelemben és féken tartó módszereit is. A hitvány magyar miniszterelnök pedig alkalmas tanítvány.
Nálunk ugyan a mentőnek egyelőre utat adnak, de a bizalmatlanság intézményeink iránt egyre mélyül. Rémisztő és demoralizáló a tudat, hogy ahelyett, hogy érted dolgoznának, nem tudhatod, te mikor válsz valamelyik áldozatává. De a hatalmon lévők személyével, szándékaival szemben is minden csupa kétely, gyanakvás – valóban csak a nyomor, a hulla a kórházi vécében és a menekülési szándék biztos az általuk irányított országban.
A mi bizalmatlanságunk azonban nem az úgynevezett „igazság utáni” korszak világjelenségeivel párhuzamosan nő, hanem a rezsim bűntetteivel párhuzamosan. Van a valóban egyre komplexebb, kiismerhetetlenebb világ, és van az egyre egyszerűbb és kiismerhetőbb magyar világ. A fideszes főmuftiké, akik meglepően egyszerűen gondolkodnak és úgy is cselekszenek. A mintaadó miniszterelnök például csak elveszi, ami kell neki, aztán beír hétszázezret. Mi volna ebben olyan bonyolult? Csak az ő szavazói nem értik.
Ugyan ki bízik benne, hogy létezik még számukra vörös vonal, amit már ők sem hajlandók átlépni? Hogy amikor igazán veszélyben érzik majd magukat, nem fognak ők is a két magasztalt mintaállam, az orosz és a török valóban véres, brutális módszereihez folyamodni? Börtönhöz, gyilkosságokhoz.
Ez talán még nem időszerű.
De miként a Fidesz által éppen most megszállt legújabb lapból, a Figyelőből tudni, a Soros alapította CEU (Közép-európai Egyetem) már a célkeresztjükben van. Megcsinálják vagy nem, de már az elüldözés puszta meglebegtetése is a fotó Oroszországához visz közelebb bennünket.
Még mondja valaki, hogy a magas vendég vesztegeti itt az idejét.
Két napja az a téma, miért jött, mintha nem lenne mindegy, hogy ezért vagy azért, vagy netán valami másért.
Ahogy az álmodozás a szegények televíziója, a találgatás a nyomorultak újságja.
Valójában teljesen érdektelen, minek jött az orosz politikai selejt aktuális reprezentánsa, viszont a rezsim és híveinek felajzottsága mindent elmondott arról, hol élünk, miben élünk. A megerőszakolt nők és az eltemetett negyven évünk meg foroghatnak a sírjukban.
Nem érdekes, miért jött, csak az, hogy honnan.
Hát innen.
Egy amerikai újságírónak, Michael Idovnak Moszkvában autózva feltűnt, hogy a szirénázó mentő nem kap utat, a többiekkel együtt araszol a forgalomban. Idovot felvilágosította orosz ismerőse, aki az autót vezette, hogy a moszkvaiak abban a hitben élnek, hogy a mentősök olykor nem beteget szállítanak, hanem mellékesért VIP-utasokat. „Honnan tudjuk, most kit visznek? B…sszák meg magukat.”
Ismerős? Van magyar, akit ez megdöbbent?
Na, ebből a pokolból jött ő hozzánk, és most is azért volt itt, hogy nálunk is minél hamarabb ilyen pokol legyen az élet. És nemhiába jár ide. Mert nem csak az ócskavas Paks2-öt és a gigahiteleket vetette meg a saját nemzete ellen fordult Orbánnal, hanem az orosz népet hatékonyan félelemben és féken tartó módszereit is. A hitvány magyar miniszterelnök pedig alkalmas tanítvány.
Nálunk ugyan a mentőnek egyelőre utat adnak, de a bizalmatlanság intézményeink iránt egyre mélyül. Rémisztő és demoralizáló a tudat, hogy ahelyett, hogy érted dolgoznának, nem tudhatod, te mikor válsz valamelyik áldozatává. De a hatalmon lévők személyével, szándékaival szemben is minden csupa kétely, gyanakvás – valóban csak a nyomor, a hulla a kórházi vécében és a menekülési szándék biztos az általuk irányított országban.
A mi bizalmatlanságunk azonban nem az úgynevezett „igazság utáni” korszak világjelenségeivel párhuzamosan nő, hanem a rezsim bűntetteivel párhuzamosan. Van a valóban egyre komplexebb, kiismerhetetlenebb világ, és van az egyre egyszerűbb és kiismerhetőbb magyar világ. A fideszes főmuftiké, akik meglepően egyszerűen gondolkodnak és úgy is cselekszenek. A mintaadó miniszterelnök például csak elveszi, ami kell neki, aztán beír hétszázezret. Mi volna ebben olyan bonyolult? Csak az ő szavazói nem értik.
Ugyan ki bízik benne, hogy létezik még számukra vörös vonal, amit már ők sem hajlandók átlépni? Hogy amikor igazán veszélyben érzik majd magukat, nem fognak ők is a két magasztalt mintaállam, az orosz és a török valóban véres, brutális módszereihez folyamodni? Börtönhöz, gyilkosságokhoz.
Ez talán még nem időszerű.
De miként a Fidesz által éppen most megszállt legújabb lapból, a Figyelőből tudni, a Soros alapította CEU (Közép-európai Egyetem) már a célkeresztjükben van. Megcsinálják vagy nem, de már az elüldözés puszta meglebegtetése is a fotó Oroszországához visz közelebb bennünket.
Még mondja valaki, hogy a magas vendég vesztegeti itt az idejét.
 |
| forrás: huppa.hu |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése