2017. február 11., szombat

VENEZUELA (MAGYARORSZÁG) ÖNGYILKOSSÁGA

BRUCK ANDRÁS
(facebook; 2017. február 10.)

Orbán megint értékelt.
Hány éve már, hogy ezt hallgatjuk. Ezeket a rettenetes szövegeket, ezt a rettenetes embert.
Miközben ma este felvételről belehallgattam a beszédébe, ha az ilyesmit egyáltalán lehet, szabad beszédnek nevezni, felvillant bennem Joel D. Hirst író - talán venezuelai gyökerekkel - csupán egy évvel ezelőtti írása. Mástól hallani mások bajáról, egyszerűbbé teszi, hogy lássuk a magunkét. Megkerestem hát, és belőle pár sort, amely most már nekünk is olyan tragikusan ismerős lehet, sietve lefordítottam.
A címe: Venezuela öngyilkossága.
„Soha nem gondoltam volna, hogy tanúja leszek egy ország, egy civilizáció lassú öngyilkosságának. Gondolom más sem.
Hadd mondjam el, nincs benne semmi hősies.
…..
Figyelem egy nemzet öngyilkosságát, és már tudom, hogyan történik. Venezuela lassan és nagyon is nyilvánosan haldoklik; a haldoklása több mint tizenöt évet fog át. Nem gyakori, hogy végignézheted, ahogy egy ország megöli magát.
Nem, a nemzeti öngyilkosság sokkal hosszabb folyamat, nem valamely adott pillanat terméke. Ehelyett egyik rossz gondolat a másikon, a másikon, a másikon, a másikon, a másikon, és a kerekek, amelyek mozgatják az országot, kezdenek egyre lassabban őrölni; már rozsda borítja az egykor fényes homlokzatokat. Forradalom – hideg és mérges. A gyűlölet mint politikai stratégia. A törvény megosztásra és legyőzésre való. A rendelet büntetésre. A választás a diktatúra bebetonozására. A korrupcióban cseppenként vérzik el az élet, megtöltve az egymást követő hivatalnokok vödreit, akik mindig újratermelődnek, még mielőtt elpusztulhatnának. Ez az, ami olyan figyelemreméltó nekem Venezuelában.”


People demonstrating against President Nicolas Maduro are blocked by the National police in front of the Electoral National Council in San Cristobal, Venezuela, on September 7, 2016. George Castellanos/AFP


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése