ERDÉLYI KATI
(facebook; 2017. február 10.)
Tegnap, miután Grossman lovát követve, aki besétált a bárba,
besétáltam a könyvesboltba, bele is lapoztam, és stílusosan szólva
hangosan felnyerítettem. Állítom, ha feldöntöm a térben emelt
könyvpiramisok bármelyikét, nem lett volna akkora megdermedés, mint ami
erre következett. Oké, tudom, rémeshangosharsányan bírok én röhögni,
és/mert hozzá még minden porcikám gesztikulál is. Tehát ilyenkor
látványnak sem lehetek utolsó. Egy pillanatig, gondoltam is, hogy most,
ha már ennyi értelmes tekintet rám
szegez', hát kihasználom ezt a képzeletbeli talpam alá tolt alkalmi
dobogót, és rögvest el is mesélem, hogy velem bizony, nyilván a saját
magam megtévesztésére, de soha nem fordult még elő, hogy egyik pontból a
másikba két egymást követő alkalommal ugyanazon az útvonalon lettem
volna képes közlekedni. Munkahely, de tánciskola, illetve egyebek
választásánál is mindig elsődleges szempont volt, van és lesz számomra,
hogy hányféle úton lehetséges az adott objektum megközelítése. És ha a
minimum három megvan, na akkor, de csak akkor következhetnek a
továbbiak... Aztán úgy gondoltam, inkább hazajövök, és kiírom az egészet
a fészpofára. Nna.
"–
Látnotok kellett volna azt a jelenetet, ahogy a szüleim csomagolnak!
Jobb volt, mint bármilyen stand-up! Meg kellett volna kérdeznetek
magatoktól: kik ezek, és ki az a zseni, aki kitalálta őket? És ami a
legfontosabb: ha létezik ilyen zseni, miért nem nekem dolgozik? Aztán a
fejetekre csaptok? de hiszen már nekem dolgozik! Képzeljétek magatok
elé: Apa bejön, kimegy, visszaszalad, kisiet. Ahogy mozog – ismeritek
azt az apró légyfajtát, amelyik csak egyenes irányban repül? Bzzz, bzzz!
Visszatér egy holmival, bedugja a hátizsákba, mindent jól elrendez,
aztán megint kirohan valamiért: egy törülközőért, egy zseblámpáért, az
evőeszközkészletért. Egy csomag keksz, bzzz, leveskockák,
sebfertőtlenítő, sapka, hintőpor, két pár zokni, bzzz, bzzz… Mindent
begyömöszöl, a hátizsákot tökéletes kockává püföli, engem nem is lát, én
most nem is létezem a számára. Totális háború van, csak ő van, és a
hátizsák. Fogkrém, rovarirtó, orrvédő leégés ellen, bzzz, kiszalad,
beszalad, az egyik szeme egyre közelebb kerül a másikhoz… Ezeken a
területeken verhetetlen volt: szervezés, tervezés, rólam való
gondoskodás. Egy igazi profi, aki elemében érzi magát. El tudjátok
képzelni, milyen stresszes az, amikor hároméves vagy, és az apukád az
ellenség megtévesztésére minden áldott reggel más-más útvonalon visz az
óvodába?"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése